Szerző
Tamás Tóth

Tamás Tóth

Népszerűség: 6 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 177 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. október 16.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Tamás Tóth

Vadak közt

Kimondtad, amitől rettegtem,
Bedobtál a gödörbe,
Oda, honnan nincs kiút,
Mint a hiénák közt a nyúl.

Elkapnak és letipornak,
Körmeiket mélyesztik a húsomba,
Fogaikkal tépdesnek,
Nincs ellene mit tennem.

Csontjaimat ropogtatják,
Végtagjaim leszakítják,
Várom, hogy mikor jön a vég,
De csak azért is vár még.

Egyszer csak otthagynak,
Csak fekszem szétmarcangolva,
Azt hinném, hogy csoda történt,
De látom, borús az ég.

Mennydörög, s becsap a villám,
Felgyullad minden, mi kiáll,
Égek én is, lángolok,
Szép arcom elszállott.

Füst vagyok a levegőben,
Hamvaim a hideg földben,
Téged nézlek, feléd szállok,
De már a felhők fölött járok.

Elszálltam, mint egy gondolat,
Az emlékem tán megmaradt,
Te szép voltál, vagy és leszel,
Én élek tovább a földben veled.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


szombati2017. március 4. 15:42

Elismerésem!
Szívvel!
Figyelőmmel!
Tibi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom