Prológus
Első felvonás.
A színdarab bevezetője.
Prológus, semmi más.
Dobpergés, egyelőre.
Lelkes egybeolvadás,
A nyomorúság temetője,
Te, én, és senki más,
Még csak csacska csók. Egyelőre.
De teremtett valónk mást is vár
Lelkünk örömére!
Balgatag, fiatalos lángolás!
A kezed a vágyunk őre.
Az enyém vagy, de nem a tulajdonom, nagylány.
Hamarabb engedsz, mint jövőre!
Illatod idézése lelkem lapján tollvonás,
Csókod emléke ér-húrjaim pendítése,
Mint a friss húsba harapás,
Ölelésed idézése.
Igazi kéjmosdás
Lelkem emlékfürdőzése.
Nem fázom tovább,
Felüdülök leheleted melegére.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!