Holddal
Hol volt, hol nem volt,
Homály fedte hold,
Az éj sötétjében,
Csak egy fehér folt.
Ő az este teste,
Őriz minket lesve,
Mosolyt csal az arcunkra,
Esetleg, ha esne.
Táncol fent az égen,
Tündököl minden éjjel,
Tele szenvedéllyel,
Szerelemmel, kéjjel.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
bibokmartin(szerző)2016. október 26. 21:29
Köszönöm kedves Klári a szívet és az olvasást is. Örültem a megjegyzésnek. Martin
clarekri2016. október 26. 20:48
Kedves Martin! Versed olvasva nem annyira a vágyakozást éreztem benne, hanem egy kis játékosságot, mi felvidítja az embert. Nagyon jó, szívvel olvastalak: Klári
bibokmartin(szerző)2016. október 24. 16:00
Köszönöm kedves Piroska.
1111112016. október 24. 14:46
Szeretem a holdvilágos estéket, különleges hangulatuk van.Tetszik a versed, szívet hagyok. Piroska
bibokmartin(szerző)2016. október 23. 22:29
Köszönöm mindenkinek, aki olvasta.
Külön köszönet annak, aki értékelte is.
uzelmanjanos9562016. október 23. 19:49
Igazán remekre sikeredett versed a Holdról, gratulálok:János
jocker2016. október 23. 12:00
Igen jó lett! Én is szeretem a holdas verseket, én irtam párat.
Jó, ha mondom! jocker/Kíber/Feri
kokakoma2016. október 23. 09:36
Egy újabb oldaláról ismertük meg a holdat (sajtból van a hold) ami sokkal jobban tetszik mint a régi verzió.remek verset írtál. Szívvel olvastam . Üdv. János
keva5262016. október 23. 08:19
Nagyon szép, nekem te csaltál mosolyt az arcomra, kedves Martin. :-)
Szívet hagyok szeretettel,
Éva
bibokmartin(szerző)2016. október 22. 21:06
Köszönöm Motta az olvasást és a szívet.
Motta2016. október 22. 20:55
Érdekes megvilágitásba tetted a holdat, tetszik.
szivvel olvastalak
Motta