Szerző
Takács Károly

Takács Károly

Életkor: 58 év
Népszerűség: 18 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 96 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. október 26.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Takács Károly

Csipkeház

Hogyan peregnek az évek,
gurulnak halmok fölé,
s mögé bebújunk egyszer,
ez lesz az utolsó álmodás.
Az ékszer csillog, ha fényben áll,
a lelked ringott az út után,
homályos szemed ékeit,
a benne éledő lélekrubint.
Mennyi kincs, mit összeszedsz,
majd fáradtan, szomjasan,
elhullajtod mind.
Az örökké tovatűnik,
újra gyűjtöd, gyűjtöd,
s elejted mind.
Éked te magad vagy,
lélekruhád, mely elsuhant,
feledni készül mindazt,
mit meghaladt.
Újra éltetője lesz,
a szellem magába hív,
sok alkonyat ébred, vigasz,
leheletmintákban ott a tavasz.
Pergő minták, alakzatok,
mint csipkeváz, szimmetriák,
épülnek, szépülnek.
Leheletszerű csipkeház,
építője az élet homokján.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


maki632016. október 26. 19:25

Gondolatokat ébresztő széepn megírt vers, gratulálok !

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom