Szerző

Major Hunor

Életkor: 21 év
Népszerűség: 17 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 288 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. október 27.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Major Hunor

Csak mi, és az anyaföld

Csak ölelj át, s légy velem,
Hogy veled élhessem le az életem.

Futni veled messze... messze,
Mezőkön át eleresztve.

Sétálni az erdőn át,
Hallgatni a fák moraját.

Csoszogni keresztül a réten,
Hallja mindenki: Boldogok vagyunk e vidéken!

Hajunk szélbe kapna,
Régi formát elszalasztva,

Kést ragadni, fába szúrni,
Szerelmünkben lubickolni.

Nézni, hogy virágok hajlanak előttünk,
S érezni: Igen, mi egymásnak születtünk!

Csókolni egymást agyba-főbe,
Közösen gondolni a jövőnkre.

Szeretni egymást
Tavasszal: a kelő haraszttal,

Nyáron: A tűző napsugáron,

Ősszel: A szívünkben forrongó gőzzel,

S télen: Nem fázunk a dérben,

A sok kis hajtás között,
Hol a májusi cserebogár zümmögött,

A langyos vízben,
Lágy szivárványszínben,

A forró, habókos falevelek alatt
Lopnék egy csókot, ha szabad,

A gyönyörű hóesésben
Elvesznénk, egymás két szemében.

Ez lennénk!
Mi és a természet.
Hát kell bárkinek is ennél jobb élet?

2016. október 16.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


V.P.2016. október 27. 18:44

Nagyon jó a versed, szívből gratulálok!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom