Géczi Lajos

Apolka, István gróf halálos ágya mellett

István gróf az ágyán fekszik holtan,
Körül van a háza népe és a kis Apolka.
Sír szegényke, két kezét összefogja,
Imádkozik, s karját csókolja.

A vár kastélyában minden csendben maradt,
Egy koppanó lépés se ébresztette a halottat.
Vénasszonyok tették tisztába grófi ruháját,
Díszmagyaros, grófi címét is eltakarták.

Apolka csendben, nyugodtan nézett magára,
Szegény Waterloora gondolt, aranyos paripájára.
Majd dadogva mondta e megrázó szavakat,
Dadogott szája, könnyeit nem tudta visszahullatni hamar:

"Szegényem, elhagytál engem,
Apám helyett apám voltál, tiszteltelek.
Beteljesítem azt, mit nem akartál,
Felesége leszek annak, akit utáltál!"

A gróf temetése napján feketén felöltözött,
Menyasszonyi ruhában, fátyolban tündökölt.

De szép teremtés volt akkor.