Apolka, István gróf halálos ágya mellett
István gróf az ágyán fekszik holtan,
Körül van a háza népe és a kis Apolka.
Sír szegényke, két kezét összefogja,
Imádkozik, s karját csókolja.
A vár kastélyában minden csendben maradt,
Egy koppanó lépés se ébresztette a halottat.
Vénasszonyok tették tisztába grófi ruháját,
Díszmagyaros, grófi címét is eltakarták.
Apolka csendben, nyugodtan nézett magára,
Szegény Waterloora gondolt, aranyos paripájára.
Majd dadogva mondta e megrázó szavakat,
Dadogott szája, könnyeit nem tudta visszahullatni hamar:
"Szegényem, elhagytál engem,
Apám helyett apám voltál, tiszteltelek.
Beteljesítem azt, mit nem akartál,
Felesége leszek annak, akit utáltál!"
A gróf temetése napján feketén felöltözött,
Menyasszonyi ruhában, fátyolban tündökölt.
De szép teremtés volt akkor.
Mikszáth Kálmán-Beszerce ostroma cimű művéből merítve
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Abraks_Anna2016. december 25. 20:29
Nagyon tetszett versed! Adri
Divima2016. november 6. 18:31
Szívvel gratulálok.
Edit
jocker2016. november 3. 13:56
Megáll az ész, annyira jó lett!
Nagyívű, olvasmányos, pazar, felemelő és egy míves remek!
5*
Elismeréssel, tisztelettel gratulálok: jocker/Kíber/Feri
1111112016. november 1. 19:16
Szépen dolgoztad fel a témát, szívet hagyok. Piroska
dobosigyorgy2016. október 31. 19:31
Nagyszerű versedhez szívvel gratulálok.
Üdvözletem:-Gyuri
Paga2016. október 31. 12:28
Nagyívű, történelmi témájú versedhez szívvel gratulálok:János/Paga
anci-ani2016. október 30. 23:30
Gyönyörű verset írtál kedves Lajos!
Köszönöm a történetet, nagyon megható!
Szívvel, szeretettel olvastam:
Anci