Jekő György

Hajdan volt tanítvány, majd kolléga nyugdíjba vonulása alkalmára

Törékeny diák volt, emlékezem rája,
Amikor a KERÓ grádicsait járta!
Ápolt külsejének alig akadt mása,
Úgy térült és fordult, hogy a vak is lássa!

Rólam is azt hitte, ennyi untig elég,
Lapult matek órán, mint egy kicsi veréb!
Feleltetés kapcsán voltak némi bajok,
Majdan korrigálta, mert ilyenek a nagyok!

Felcseperedvén is báj volt a fegyvere,
Nem titok, máig van hódoló embere!
Ennek ellenére legfontosabb vára
Édesapja, fia, kicsi unokája!

Diákként, kollégaként kötődött életünk,
Számos munkatárssal együtt küzdött velünk,
Hogy tantestületünk túlélje a "kómát",
Összevonás után álljuk a sok próbát!

Most, hogy eljőve a visszavonulása,
Újra előkerült győzhetetlen bája!
Szaktanácsadóként fungál a jövőben,
Vajon kit tiszteljünk az új megmentőben?

Aki ezek után irigykedik rája,
Az a javaslatom, csinálja utána!
Biztosan tudom, hogy nem fog könnyen menni,
Ahhoz legalább ily bájosnak kell lenni!

Leendő munkádhoz sok sikert kívánunk,
Örömmel, bánattal, tudod, visszavárunk!
Az új munkahelyen tölts boldog éveket,
Bűvöld továbbra is a férfiszíveket!