Szerző

Takács Zsolt

Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 634 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2007. november 15.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

Takács Zsolt

Üres az állomás

Üres már az állomás,
Csak én ülök egy kopott padon,
Búsan, merengőn
S az őszi szelet hallgatom.

Üres már az állomás,
De a szívem csordultig tele,
Régi szép emlékekkel,
Nem tudod, mit is kezdjek vele?

Bennük még virágos a lomb,
Kellemes izgalmak íze száll,
Én naívan sétálok a csevejben,
Mint tavaszt üdvözlő vándormadár.

Vártam, s megérkezett,
Felszálltam gondolatban,
Nem tudtam: csak álmot látok
Minden pillanatban.

Üres már az állomás,
Senki se járja,
Csak én ülök ott mindig,
Ki az álmot visszavárja.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom