Olosz Tamas

Egy kis Deja Vu

Egy kis Jazz dallam hangzott fel,
A lábam már magától járja el,
De szívemben még mindig röpke kétely van,
Mintha ott lennék egy másik dimenzióban,
Nem érzem már a zenét sem,
Kihalt hirtelen minden érzésem,
Ez a sejtés oly furcsa,
Vagy ez az élet kulcsa?
Úgy érzem talán kislány,
Hogy ez élet csak egy rossz talány.
S hogy már eltáncoltuk párszor ezt a táncot,
Mindig megváltoztatva kicsit a fordulatszámot.
De attól még ugyanaz a dallam,
Hiába, hogy sose csaltam,
Ugyanazok a rossz kis viccek,
A csalóka, szürke rímek,
Talán csak én vagyok mindig másabb:
Szebb, okosabb s jámborabb?
De mégsem, tán ez csak egy rossz játék,
S nem is élünk, s nincs is igazi érték,
Ennek a játéknak nincs is tétje,
Az életnek ez az igazi mikéntje!