Szerző
Tóth Albert

Tóth Albert

Életkor: 67 év
Népszerűség: 481 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 452 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. november 4.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (56)

Tóth Albert

Vakvágány

út szélén csak állok
hol itt hol ott hálok
tornacipőm nyüves
erszényem is üres

a tenyerem kérges
ruhám is szegényes
szendvicsem kiszáradt
a testem megfáradt

az utcákat járom
bámulnak nem bánom
borostás az arcom
járdaszélen alszom

látható vesztes vagy
ősz elmúlt jön a fagy
az vagy ki nem remél
talán most nem lesz tél

alattam kartonom
senkihez tartozom
elfogytak az imák
búcsúm: szevasz világ!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


maxika(szerző)2017. február 13. 19:46

@P.Elvira: @Donkanyar: @Locoen: Nagyon szépen köszönöm,hogy olvastatok.
Üdv:
Albert

Locoen2017. február 13. 19:27

Nagyon szép, őszinte, mély, lelket megérintő versike. Szívből gratulálok hozzá, kedves Albert!

Aktualitása mindig helyénvaló, főleg ebben a mai érában... Lehet rá úgy is tekinteni, mint egy útkereső lélek önvallomására, és úgy is, mint a társadalom peremkerületén élő szegény sorstársaink tükrére. Bárhogyan is legyen, a fő az szerintem, hogy találjuk meg a fényt az alagút végén, hittel, lélekkel, és egymásért, egymással.

Csak így tovább, sok sikert kívánok!

Üdv.

Tamás

Donkanyar2016. november 25. 11:41

Remek vers ! Gratulálok !

Attila

P.Elvira2016. november 14. 18:58

Igenis tartozol, más hijján - hozzánk - szerintem ez nem is olyan kis dolog. Tisztelettel gratulálok gyönyörű versedhez. - Elvira

maxika(szerző)2016. november 8. 21:19

@Callypso: Köszönöm szépen kedves Anna.
Üdv:
Albert

Callypso2016. november 8. 19:34

Sajnos létező, nagy igazságot fogalmaztál ebbe a versbe és ez az igazság most nagyon fáj.
Gyönyörű, szívszorító képeidhez szeretettel gratulálok!

maxika(szerző)2016. november 7. 20:13

@gypodor: @Radaszsuzsanna: @Anida: @FANYIKA: @ahegedusa: @Springfoot: @clarekri: @nefelejcs: @111111: Nagyon szépen köszönöm,hogy itt jártatok és olvastatok.
Üdv:
Albert

1111112016. november 7. 14:25

Mellbevágó valós képek, ez a versed is szívet érő. Piroska

nefelejcs2016. november 7. 12:02

Szívszorító vers.
Sajnálom, hogy ilyen szörnyű körülmények között tengetik az életüket.
Tiszteletre méltó, hogy írtál róluk.
Üdv.: Anikó

clarekri2016. november 7. 10:17

Igen, itt Budapesten gyakorta látni ezeket a szerencsétlen embereket. Remekül foglaltad versbe sorsukat! Szívvel: Klári

Springfoot2016. november 7. 08:46

(49) Úgy látom itt többünket is foglalkoztat ez a helyzet. Nagyon jól megfogalmaztad! Grat.

ahegedusa2016. november 7. 08:38

A helyzet leírása elevenbe maró. Gombóc telepedett torkomba.

FANYIKA2016. november 7. 08:01

Jó vers,szívvel gratulálok!Sándor

Anida2016. november 6. 20:05

Nagyon szép gondolatok.
Gratulálok:Andi

Radaszsuzsanna2016. november 6. 17:45

Kedves Albert!

Nagyon sok értékes ember van oda kint és ez döbbenetes............ és olyan gyorsan ide lehet jutni! Bölcs és elgondolkodtató versednél szívemet hagyom! Gratulálok!

Zsuzsi

gypodor2016. november 6. 17:01

''alattam kartonom
senkihez tartozom''
Vannak sorsok... anno 2016!
Szívet hagyva gratulálok.
Gyuri

maxika(szerző)2016. november 6. 16:23

@Nichi-ya: Nagyon szépen köszönöm kedves Nikoletta.
Üdv:
Albert

maxika(szerző)2016. november 6. 16:22

@Izabella34: Köszönöm, hogy olvastál kedves Iza!
Üdv.
Albert

Nichi-ya2016. november 6. 15:25

Megrázó, nagyon szomorú sorok... Szívet hagyok, sok szeretettel.

Izabella342016. november 6. 12:26

Nagyszerű és elgondolkodtató versedhez gratulálok! Iza

maxika(szerző)2016. november 6. 11:28

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, hogy itt járt és olvasott, valamint véleményt nyilvánított.
Üdvözlettel:
Albert

M.Laurens2016. november 6. 00:03

Tiszteletem és őszinte elismerésem jeleként hagyom nálad a kis szívet!
/ Miklós /

SAROLTA552016. november 5. 21:39

Szánni tudom azt az embert,aki ide jutott erre a vakvágányra.Valamikor Ő is volt édesanyja szeretett gyermeke.,kiért mindent megtettek volna.
Most csak kartonágyon,hideg a barátja,borostás arca,szegényes ruhája.
Szomorú témájú versedhez,szívet nyújtok; Sarolta
''elfogytak az imák
búcsúm: szevasz világ! ''

joco572016. november 5. 18:54

Megrázó sorok!
''az vagy ki nem remél''
Szívvel gratulálok!
Jocó

kicsikincsem2016. november 5. 18:03

Szívvel gratulálok valóságversedhez
Icus

lazarhzs2016. november 5. 17:34

Erős képekkel láttatod a szomorú valóságot...

meszaroslajos602016. november 5. 16:53

Kedves Albert, sajnos egyre több embertársunknak jutott hasonló emberhez nem méltó, kegyetlen sors. Megrázó soraidat szívvel olvastam, Lajos.

babumargareta012016. november 5. 16:44

Szeretettel olvastam kedves versedet !
Gratulálok szivvel!!

adamne2016. november 5. 15:57

Sajnos, ez a valóság!
Szívvel olvastam versedet: Manyi

m.agnes2016. november 5. 15:49

Szörnyű lehet a hideg, az éhezés...
Szívvel olvastam, Ágnes

vargaistvanneel2016. november 5. 14:45

Megrázó....szívszaggató!
Szívvel
Erzsi

Kicsikinga2016. november 5. 14:30

Szomorú, lelket gyötrő látvány, amiről, együttérző, csodálatos szívvel írtál, jó verset!

Törölt tag2016. november 5. 12:12

Törölt hozzászólás.

uzelmanjanos9562016. november 5. 10:37

Kemény de nagyon valós vers napjaink reménytelen világáról, poéta szívvel gratulálok:János

1957052520122016. november 5. 08:51

Ilyenkor elgondolkodom...vajon hányan állítottak a síneken, hány állomás ''segített'' abban, hogy valaki vakvágányra jusson, s mit tett az utazó? Gratulálok versedhez , Irén

Motta2016. november 5. 08:48

Igen sajnos, ez tényleg vakvágány.
szivvel olvastalak
Motta

Golo2016. november 5. 08:17

Kedves Albert!
Önmagadon keresztül egy kor társadalmi képét adtad, még hozzá olyan gördülékenyen , és elkeseredés nélkül, mintha ez természetes lenne, és pont ez az elgondolkodtató, és nagyon, de nagyon fájdalmas is.

Minden elismerésem!

Szívvel és szeretettel viszem versed: Radmila

Titta2016. november 5. 07:16

Bizony a sors, sokaknak'' íly keserű kenyeret vágott!''szomorú versedhez gratulálok szívet hagyva.Ágnes

keva5262016. november 5. 06:49

Úgy látszik, hasonló élmények vezették a kezünket, a legközelebb (remélhetőleg) megjelenő versemnek szintén ez a nyomorúságos helyzet adta a témáját. Nagy gratula a versedhez, szívem hagyom mellé.
Éva

Metta2016. november 5. 06:33

Kedves Albert!
Szívvel olvastam,fájdalmas,szomorú soraid!
Mikor látom őket a szívem összeszorul,és nem akarom elhinni,hogy a felsőbb hatalmak képtelenek segítséget nyújtani!
Üdvözlettel:Margit

PiszarEva2016. november 5. 05:52

Nagyon sajnálom az ilyen sorsra jutott embereket.
Kemény, reménytelen életükbe beleborzongok.
Bár ilyenről soha ne kellene írni.
Fájdalmas olvasni is róla.
Szívem teszem mellé.
Éva

filo-csibi2016. november 5. 05:20

Kendőzetlen és kemény szavak - sajnos a valóságot mutatják.
Szívvel gratulálok: Ilike

remember2016. november 5. 04:16

Na, azért ne siess a búcsúzással Albert. Sok vers kilométer hátra van még a költészet országútján! Gratulálok barátsággal, szívvel.
Ez az egy soha nem vakvágány, hanem előre.

FaPali2016. november 5. 02:34

Kedves Albert! Tökéletes, szinte már fénykép! Tegnap a ''Tulcsi'' sarkánál elsőbbséget adtunk Zeg három közismert (szerény) hajléktalanjának. Kezükben a vagyonuk egy-egy szatyorban, egyik papucsban, másik vállán egy tábla karton, az ágya! Ma reggel már csak +2 fok volt! Szívem nekik és neked! FaPali

m.falvay2016. november 4. 22:51

Ez a mai valóság . A vakvágány vagy falnak megy , vagy a semmibe visz , nagyon nehéz a visszatérés .
Szívet hagyok Miki

Eleonora2016. november 4. 22:34

Belegondoltam, s felvillant, talán a lélek sorstalanságában is így érzékelhető a légüres tér.
11.
Nóra

Borealis2016. november 4. 22:30

Szépen megfogalmaztad az egyre sűrűbb valóságot!
Jogos a szívecske!
Miklós

Gmeindlmargitka2016. november 4. 22:15

Kemény verset hoztál, pedig ez a mai valóság nagyon sok embernek!
A 10-dik szívvel gratulálok!
Margó

32016. november 4. 22:04

''alattam kartonom
senkihez tartozom
elfogytak az imák
búcsúm: szevasz világ!'' Nagyon jó vers ! Gratulálok ! Ibolya

editmoravetz2016. november 4. 21:43

Kedves Albert!

Sajnos ilyen sorssal - melyet hívhatunk sorstalanságnak is - nem eggyel találkozhatunk nap, mint nap.

Szívem hagyom szeretettel: Edit /8./

orok.szerelem552016. november 4. 21:31

Kedves Albert!
Nagyon szomorú és sok a keserűség benne, sajnos nagyon valós.
Fájó szívvel olvastam.
baráti szeretettel: Margit

Elise2016. november 4. 21:29

Ehhez is illik alcímnek ''A hajléktalanok dala''! Részvétem az övék! Tőlem a második szív a versedé!
Elise

Zsuzsa03022016. november 4. 21:25

Szeretettel, szívvel olvastam remek versedet : Zsuzsa

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom