Zavarodottság
Záporeső, zivatar, zimankós, zord
Reggelen hideg fut át testemen.
Szomorú szólam zeng füleimben,
Szigetelt falak mögött állok hirtelenjében.
A távolság előttem, mértéke, mint
Messzi tengeren hullámhegy-rengeteg,
Forgó örvényben kavargó emberek,
Arcokon temérdek könnycseppek.
Savanyú sorsok, szemekben szilánkok,
Anyátlan akaratok, gondterhelt gondolatok.
Sikolyok sokasága,
Hátrahagyott házak, hontalanok.
Báj, bú, botorság, bódult szolgaság,
Botrányokról beszél a valóság.
Kegyetlen s kevély, komor tünemény
Mellettem menvén vesztekél.
Félve mendegél, majd roskadva elbotorkál,
S vissza mellém sose jő már
Az elenyésző boldogság,
Álmomban krónikusság.
Majdan elillan, mint hervadó mosoly halovány ajkamon,
Múló illat perzselő, hajnali alkonyon,
Seregnyi madár az ég felszínhatárán,
Gomolygó ködfelhő az alföld alján.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Nichi-ya2016. november 9. 12:16
Nagyon szépen megírt alkotásodhoz sok szeretettel, szívvel gratulálok.
Alice99(szerző)2016. november 9. 00:20
Köszönöm Mindnyájatoknak! :)
kicsikincsem2016. november 8. 13:14
Remek versedhez szívvel gratulálok.
Icus
Metta2016. november 8. 08:19
Kedves Alexa!
Nagyszerű vers,mély mondanivalóval!
''Savanyú sorsok, szemekben szilánkok,
Anyátlan akaratok, gondterhelt gondolatok.
Sikolyok sokasága,
Hátrahagyott házak, hontalanok.''
Szívvel olvastam soraid!
Margit
editmoravetz2016. november 7. 20:50
Kedves Alexa!
Alliterációk sokasága zsong-bong versedben - első olvasatra csak erre tudtam figyelni.
Aztán újraolvasva bizony előkerült a mélyebb értelme is mondanivalódnak.
Szívvel-szeretettel gratulálok: Edit /2./
kate.esther.m2016. november 7. 20:01
Nagyon tetszik. Szerintem jól összerakott, sokkal többet mond, mint amit olvasunk. Gratulálok! :)