Átváltozás
Hittem, s te hitted, testünk még mindig és mindig megmaradt.
Palástként takartál be, de én mindig a szakadt kabátban takartam be magam.
Voltál te művelt, tudós, álmodozó, ki a világ csak téged bámult,
Halhatatlan bár nem lettél, de még lehetsz az.
Halhatatlan lettem én, éreztem minden csöndes percben,
Én lettem művész, de még túl kicsi vagyok tehozzád képest.
De ha összefogunk, lehetnénk együtt egy halhatatlan, égi vár,
Égi várban égi csodákat festeni az álmok sugaras vonalára.
Mert hisz tudod: Halandóból lehetünk halhatatlanok.
Pilinszky János verse alapján
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Divima2016. november 13. 14:52
Szívvel
Edit
harsfalvi.12016. november 10. 13:29
Kedves Lajos.Érdekes megfogalmazás.Tisztelettel.Sanyi.
kicsikincsem2016. november 10. 12:54
Tetszett! Szívvel gratulálok.
Icus
dobosigyorgy2016. november 9. 20:35
Szuper versedhez szívvel gratulálok.
Üdvözletem:-Gyuri
donmaci2016. november 9. 20:22
Nagyon szép alkotásodhoz szívvel gratulálok: Józsi
nemethedina2016. november 9. 18:51
Nagyon gyönyörű! ❤
Metta2016. november 9. 16:59
Kedves Lajos!
Remek soraid szívvel olvastam!
Talán,egyszer eljön az is!
Margit
molnarne2016. november 9. 14:48
Remek versedhez szívet hagyva gratulálok:ICA
jocker2016. november 9. 14:46
Érdekes eszmefuttatás.
Tiszteletem: jocker/Kíber/Feri
anci-ani2016. november 9. 14:03
Nagyon jó hittel teli remek vers!
Lehet hogy egyszer majd sikerülhet kedves Lali!
Szívvel olvastam önbizalommal írt nagyszerű versed!
Anci
kokakoma2016. november 9. 11:36
Szerintem is ! Gratulálok. János