A láng
Oly simogató e gyertya lángja,
Mit érted gyújtottam, édesanyám,
Melege, mint egykor ölelésed,
Miről álmodom minden éjszakán.
Átsuhan lelkemen, akár az Ősz,
Felidézem arcod, mi fénytelen,
Farkasordító hidegben s nyárban,
Hát mondd, miért lettél hozzám hűtlen?
Világra hoztál s gyönyörben égtél,
Fájdalom s mosoly volt szép arcodon,
S most e gyertya ég, emléked őrzi,
Fáj, nem látom árnyékod falamon.
Fuldoklom, szorítja szívem a múlt,
Édes véred nem csobog érettem,
Örök emléked versbe foglalom,
Vissza nem kaphatlak, megértettem.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Andrea61(szerző)2016. november 17. 05:43
Köszönöm szépen!
adamne2016. november 10. 16:40
''Örök emléked versbe foglalom,
Vissza nem kaphatlak, megértettem.''
Szomorú, szép emlékezésedet szívvel olvastam. Gratulálok:Manyi
kicsikincsem2016. november 10. 12:47
Szívvel gratulálok az emlékezésedhez.
Icus
anci-ani2016. november 9. 18:56
Gyönyörű megható emlékezésed drága Andreám nagyon átéreztem, megérintett!!!
Szívem hagyom szeretettel: Anci
1-9-7-02016. november 9. 17:57
Kedves Andrea szép megható emlékezésedhez szívvel gratulálok Anikó
kokakoma2016. november 9. 17:54
Szép emlékezés! Szívvel kívánom a ''a láng''tartsa meg sokáig emlékét. Szeretettel János
maxika2016. november 9. 17:39
Igazán megható sorok!
Szép vers.
Üdv:
Albert
Metta2016. november 9. 17:18
Kedves Andrea!
Megható,szép emlékezés!
Szívvel!
Margit
Motta2016. november 9. 15:07
Kedves emlékezésedet szivvel olvastam
Motta
gypodor2016. november 9. 14:50
Mély,szívet érintő emlékező vers!
Szívvel olvastalak.
Gyuri
Vadvirag462016. november 9. 14:46
Nagyon szépen írtál.Szomorú emlékezés.Szeretettel szívet hagyok Vadvirag46