Kázmér László

Nem fogadott hívás

Én akartam menni, de nem engedtek.
Én élni akartam, de eltemettek.
A mennybe menet is megvesztegettek,
a sötétség kapui kirekesztettek.

Hívtalak százszor, de nem vetted fel,
felszálltam volna, de nem vettek fel.
Halál előtt a test élettel telt,
a vonalban véletlen nem volt már jel.

Összehúztad a múltat,
de a jövőd nem tágítottad,
mész csak vakon, de
nem vagy nagyon
egy furcsa áldomás-látomás.

Ha a lényed a léted,
maradjon fényed,
hogy megadják,
csak szépen kell kérjed,
hát kérjed, és szép lesz!