Szerző
Kriston Klári

Kriston Klári

Népszerűség: 234 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 703 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. november 11.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (72)

Kriston Klári

A nehéz napok emlékére

Ahogyan egy depressziós embert lehet szeretni

Ide születtünk, erre a Földre, felnőttünk,
s csodálkozva eszmélünk rá a múló időre.
Néha a boldogság vad tüze jár át, de legtöbbször
mégiscsak sírunk és csüggedünk, magunkban
átkozva keserves, nyomorult földi életünk.
Tudom, most te is ezt érzed - átjárja minden
sejtemet a magával ragadó, gyötrő szenvedésed.
Még hallom tompult hangod, és indulnék abba az irányba,
de te bezártad szárnyaló lelked tested börtönébe,
s tehetek bármit - minden hiába.
Lassan kővé dermednek a születendő szavak.
Annyira, hogy szinte már el sem hangzanak.
S mikor megtörve elárvul minden gondolat,
nincs más remény, mint elhinni, hogy
elcsitul a vihar a lélek háborgó tengerén.
Mert igaz, hogy lélegzem, szívem dobban,
de újra mégiscsak majd akkor élek én.
Szeretlek szívemre szorított kezemmel.
Tudom, sok gondolatod a múltba visszatévedt.
S jelened sajnos most sem az élet,
de ettől a jövőd még nem szabad felélned.

Kereslek az érzelem kusza ösvényein botorkálva,
mert bár értem, miért élsz most sötétben,
s szívem azt is sejti, hogy miért nem talállak,
csak azt ne felejtsd el, hogy szüntelen visszavárlak.
Visszavárlak a békés, meleg ölelésben,
visszavárlak a mindennapi, vidám mesékben.
Várom az időt, mikor hazatalálsz végre önmagadhoz,
s bizalmad lesz ismét az elhangzott szavakhoz.
Hogy létem küszöbéről majd visszanézve
ne lássam magam tűzben égve, mely lelkemben
tombol, s erőt merít csendes bánatomból.
Ne legyen késő, mikor megérted azt egy
szomorú mesében, hogy én voltam az, ki
érted éltem, hogy én kerestelek könnybe lábadt
szemmel hiába, szívemet hajtva keserű igába.
Mert oly nagy a szakadék a Pokol s a Menny
között, de ez az út nekem már nem ismeretlen
- sokszor bejárva,
zuhanva a boldogságból a végtelen magányba.
Aztán indulok hittel újra fel a fénybe, remegve
kapaszkodva egy-egy kedves szóba vagy
biztató reménybe, melyet oly erősen szorítok
minden izmomat megfeszítve, hogy akkor sem tudna kicsúszni
kezeim közül, ha minden érzékem azonnal megkövül.

S ha felettem keserű könnyekből vad vihar dúl
és tombol, feléd indulok akkor is, ha az életet tépem
ki magamból.
Ha rémületté válik a magára hagyottság gyilkos
szorítása, mikor már a némaság torkon ragad,
kábultan figyelem: mintha nem is léteznék,
s úgy tűnik, te sem vagy önmagad.
E percben is magas falat építesz magad körül,
mert úgy látod, számodra nincs remény - de én tégláit
kétségbeesetten, elszántan, körömszakadtáig bontom,
míg a némaság habarcsa nem lesz túl kemény.
Nincsenek sértő szavak, mely a szíven ejtenek sebet,
csak a csend fáj, a semmi, a hangtalan döbbenet.
A nesztelen dermedtségben is ugyanúgy szeretlek.
A távolság ellenére is érezlek téged,
lelkem húrjain pendül meg minden apró rezdülésed.
S aztán újra csak a csend. És a kínzó bánat átjár
engem is, mint téged, mely mint a billog, szívembe
éget minden fájdalmat és minden veszteséget.
Ilyenkor százszorosan érzem, mennyire szeretlek,
ölelnélek, s a szívem rémülten őrködik feletted!
Félem az idő múlását, mely oly lassan halad,
látom, ahogy temeted álmaid, ahogy torz tükörbe
nézel, nem lépsz előre, s mögötted semmi nem marad.
Nem ismered fel, hogy van, kinek te vagy az élet,
a tiszta fény, a boldogság - melyet tőled remélek.

Szeretlek, s nekem is szükségem van erre!
Ki tudja, miért, most egy időre el kellett válnunk,
de látod, én várok rád, és érzem, hogy türelemmel
újra egymásra találunk.
Most hiába kopogok vagy kiáltok zokogva,
ajtód előtt erőtlenül, aléltan összerogyva.
Tudom, hogy benn vagy, de ajtót nem tudsz
nyitni nekem, pedig itt kinn minden zugból
támadni készül a sötétben lapuló, konok félelem.
De bennem él a hit, hogy nem lépnél át haldokló testemen,
talán lehajolnál s megnéznéd, mit tettél velem.
S ha már szólni nem tudnék, de kinyitom szemem,
nem kellenek szavak, abban láthatod, mi a gyötrelem.
Akkor majd megértjük, miért jöttünk erre a világra,
s hogy amit most fizetünk, az az élet borsos ára.
Mert hogy találkoztunk, véletlen nem lehet:
azért létezem, azért születtem, hogy érezz engem,
s adhassak neked az enyémből egy cseppnyi életet.
Karolj át szorosan, és ringass a halálba,
mérj egy szelíd ütést rövid életem foszló fonalára.
Így essen meg rajtam a szíved, s emlékezz
arra, mikor még sírtál értem - s ha még most is sírnál,
sajgó boldogság járna át, mert már tudnám:
érdemes volt! Nemhiába éltem!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


clarekri(szerző)2017. március 26. 21:02

@ereri: Köszönöm kedves Erika! Ha más ítél meg engem így, az számomra mérvadó. Szeretettel ölellek: Klári

ereri2017. március 26. 12:07

''lelkem húrjain pendül meg minden apró rezdülésed.'' Kedves Klári! óriási szíved van és elénk tártad! Köszönet érte és mély hála! Nagy-nagy szívet hagyva: Erika

clarekri(szerző)2016. november 21. 09:13

@jocker: @merleg66: @Ahita: @egrizsoka: @Vadvirag46: @Motta: @kokakoma: @vargaistvanneel: @molnarne: @Kicsikinga: @dvihallyne45: @1-9-7-0: @Martonpal: @T.Zia: @Zsuzsa0302: @adamne: @anci-ani: @editmoravetz: @schvalmrozsa: @Dram: @donmaci: @dobosigyorgy: @Marimama: @remember: @m.falvay: @montor: @M.Laurens: @keva526: @olahmariann: @gypodor: @Golo: @meszaroslajos60: @amalina: @orok.szerelem55: @B...yL...o: @Osel: @Metta: @Agi63: @Olveti: @195705252012: @Gaborovics: @eferesz: @Hopehely: @seamiller: @LIne: @Paga: @mama55: @FANYIKA: @lejkoolga: @Csadra: @Schmidt-Karoly: @Titta: @Liwet: @kicsikincsem: @111111: @HAdriana: @S.agi: @harsfalvi.1: @szabokelemeni52: @Nichi-ya: @NoemiEniko: @Maria_HS: @gyongyver67: @PiszarEva: @kintkong10: @Divima: @kreativ55: @evacsoki: @lizomka: @tusimama: @dialog: @kerek: @Rozella: @Doli-Erzsi: @lantgyorgyi3: @Ametist: @Andicsek: Kedves Barátaim! Köszönöm, hogy szántatok rám néhány percet ebben a rohanó világban. Köszönöm kedves szavaitokat, és azoknak, akik szívet hagytak versemnél, külön köszönöm. Szeretettel: Klári

Andicsek2016. november 20. 05:33

'' Most hiába kopogok vagy kiáltok zokogva,
ajtód előtt erőtlenül, aléltan összerogyva.
Tudom, hogy benn vagy, de ajtót nem tudsz
nyitni nekem, pedig itt kinn minden zugból
támadni készül a sötétben lapuló, konok félelem. ''

'' Mert hogy találkoztunk, véletlen nem lehet:
azért létezem, azért születtem, hogy érezz engem,
s adhassak neked az enyémből egy cseppnyi életet. ''

Meghatóan szép verset alkottál, kedves Klári!
Őszinte szeretettel és szívből gratulálok: andi

Ametist2016. november 19. 08:45

Szép vallomás! Gratulálok!

kintkong102016. november 18. 08:43

Klári! Meghatóan gyönyörű versedhez a szívem adom! ''Nem ismered fel, hogy van, kinek te vagy az élet''... Bizony, sokan nem ismerik fel mi pedig függünk... Köszönöm a nagyon kedves elismerést. J. (A szív elment tegnap. a szöveg itt maradt.)

lantgyorgyi32016. november 17. 19:29

''Születendő szavak,
...el se hangzanak''.
Valahogy igy vagyok most én is, annyira megfogott a versed .
POET Lélekkel,Györgyi

Doli-Erzsi2016. november 17. 17:29

Fájdalmas szívszaggató vers!
Szívvel. Erzsi

Rozella2016. november 17. 12:51

Nagyon komoly, szívszorító a versed... nehéz is bármit hozzáfűzni. A szeretetre nagyon nagy szüksége van mindenkinek, a 'démonokkal' küzdőknek pedig különösen.. de már egy ilyen vers megírásához is óriási lelkierő és szeretet kell.. ami remélem mindig megmarad és kívánom a legjobbakat, szívvel, Róza

kerek2016. november 16. 16:47

Akkor jó,
Ha a nehéz napok emlékeként, tovatűnik csendben egy távoli hajó.

dialog2016. november 16. 00:00

Hatalmas vers! Hatalmasan bàtor, erös, öszinte és okos! Hihetetlen pontossàggal irod le a ''korképet'' -(hosszu lenne az o, de màr tudod, hogy nem magyar a tastaturàm). Tudnod kell, hogy az az érzelem ami egykoron volt, az nem mult el...ott van a kilàtàstalansàg mögött...a ''minden hiàba'' gondolat mögött...a sajnos ismeretlen eredetü biokémiai folyamatok mögött, amit csak kémiàval lehet befolyàsolni, de annak is nagy a kockàzata. Hatalmas erejü szerelmed kettötöknek kell. Ne add fel! ''Mert, hogy talàlkoztunk, véletlen nem lehet''. Igy igaz. öszinte szivvel, mindent értve és érezve gratulàlok. Eva

tusimama2016. november 15. 11:57

Szívbe markoló, lélek szaggató versed nagyon megérintette az én lelkemet is! Fájdalmad, és mindent felülíró szereteted is átjött! Hatalmas szívet hagyok érte! Kívánom, hogy minden újra rendbe jöjjön. Rita

lizomka2016. november 14. 22:49

Nagyon szívszorító vers,szívemmel veled vagyok.
Kati

evacsoki2016. november 14. 15:37

Kedves Klári! Szó nélkül csak nagy szívet hagyok. Üdvözlettel Éva

kreativ552016. november 14. 13:42

Én sem tudok megszólalni, hisz hasonló cipőben járok.
Ölellek Klárikám, s kívánok kitartást és erőt!

Divima2016. november 14. 05:47

Klári, mély a versed nagyon és megható.
Szívvel
Edit

kintkong102016. november 13. 21:14

Klári! Meghatott, amit írtál... ''visszavárlak...ne legyen későn!...'' Kívánom , hogy teljesüljön. Szívvel: J.

PiszarEva2016. november 13. 20:10

Szívszorító sorok Klári!
A depresszió kegyetlen tud lenni!
Feltétel nélküli szeretet, kitartás segít talán.
Vigasztaló szívet hagyok!
Éva

gyongyver672016. november 13. 19:45

Szomorú sorok,szívvel olvastalak!Gyöngyi

Maria_HS2016. november 13. 16:44

''S ha felettem keserű könnyekből vad vihar dúl
és tombol, feléd indulok akkor is, ha az életet tépem
ki magamból.'' szívet teszek soraidhoz!
Maria

NoemiEniko2016. november 13. 16:21

Hinni,remélni,szeretni!Gratulálok!ԅ15;
Szívem hagyom szeretettel Noémi Enikő

Nichi-ya2016. november 13. 13:54

Nem tudom, mit mondhatnék... Inkább szívet hagyok, sok szeretettel.

szabokelemeni522016. november 13. 13:44

Szomorú és nagyon megható sorok. Kívánok neked kitartást és boldogabb napokat. Üdv. Ibolya

harsfalvi.12016. november 13. 12:58

Kedves Klári.Bánatosan gyötrődő versed mely kétségbe ejt egy szerelmes szívet,bizony nagyon fájó.Jói felépítetted a mondanivalódat.Szeretettel.Gratulálok.Sanyi.

S.agi2016. november 13. 11:50

Mennyi határtalan érzelem, önfeláldozás, kitartás, de félelem, útkeresés, bizonytalanság is szorult ebbe a ''monológban'', amit itt elénk tártál! És milyen jó, hogy ki tudod írni, olyan szépen, hogy a mi szívünket is megszorítja a fájdalom...Remélve, hogy lesz idő, amikor boldog, önfeledt verset írsz majd, szívem és figyelmem hagyom nálad, szeretettel! Ági

HAdriana2016. november 13. 11:24

Hú! Nagyon meghatódtam míg olvastam versedet, átérzem aggódó szeretetedet. Lebilincselő volt. Nagy szívet hagyok érte szeretettel: Adriana

1111112016. november 13. 11:19

''Tudom, sok gondolatod a múltba visszatévedt.
S jelened sajnos most sem az élet,
de ettől a jövőd még nem szabad felélned.''
Nagyon átérezhető versed aggódó-szerető hangulata, szívvel: Piroska

kicsikincsem2016. november 13. 08:40

Szívvel olvastam az őszintén pergő sorokat, gratulálok.
Icus

Liwet2016. november 13. 07:55

Kedves Klárika, nagyon érdekes témát hoztál. Nem könnyű bármit is mondani. Ez a betegség a hozzátartozó emberek lelkét is felőröli.
Szinte lehetetlen orvosi segítség nélkül meggyógyulni belőle.
Legyen erőd és kitartásod, szívből kívánom a legjobbakat.
Szeretettel
Liwet

Titta2016. november 12. 23:46

Húh,Klári a versed letaglózott!Bizony a depresszió, kegyetlen betegség,nagyon sok erőre türelemre ,toleranciára van szüksége a beteg mellett élőknek!csak remélni merem,hogy nem mai vers,és már túl vagytok, az egymás melletti kirekesztésen!!gratulálok Ágnes/51/

clarekri(szerző)2016. november 12. 20:42

@Schmidt-Karoly: Teljes mértékben egyetértek veled, én is ismerem a vonzás törvényét, de mikor ez a vers született, a pokol bugyraiban jártunk, ahol még a gondolkodás is bénult. Ráadásul nem volt mellettem senki, aki akkor átíratta volna velem e verset. Feleségedre nyugodtan rábízhatod magad, és így ismeretlenül is üdvözlöm. Köszönöm a kimerítő hozzászólásodat, szeretettel: Klári

Schmidt-Karoly2016. november 12. 17:41

Kedves Klári!
Elolvasva e nem is rövidre sikeredett versedet, az ötödik sornál megfogalmazódott bennem egy - szerintem - hozzászólásra érdemes gondolat. Nem ismerem e ''Szenvedés'' történetét, ezért az okfejtegetésbe nem akarok és nincs is jogom mélyebben belemenni. Az amit most leírok, az talán összefüggésbe hozható az újabb ''izmus''-sal, a spiritualizmussal. Ha átkozzuk ''keserves, nyomorult földi életünk.'', s nem csak átkozzuk, hanem még nyomorultnak is tartjuk, akkor talán ez a rezgésszint vonzza be azokat a történéseket, amelyek miatt mi ilyen hangulatba keveredünk és ugye szenvedünk. Azt mondják, hogy a gondolatnak teremtő ereje van, tehát még ki sem kell mondani, leírni meg....!!!! Tehát bármilyen megpróbáltatás közepette, minden negatív hozzáállást és megnyilvánulást kerülni kell. NEHÉZ!!! Korábban írtam verset, hármat is, negatív előjelűeket, amelyekre igen büszke voltam, hogy én hű de jól megmondtam nekik, s miután a Feleségem elolvasta, azt mondta: ez így nem jó! Én fölháborodtam. Ez??? Nem jó??? Aztán nem hagyott nyugton a lelkiismeret, átírtam pozitív előjelűekre, majd elolvasva egymás mellett őket, MEG KELLETT TAPASZTALNOM, hogy a Feleségemnek igaza van. Az első verzió igen rossz hatással volt rám, dühöt, mérgelődést váltott ki belőlem. Az átírtnál pedig még öröm is ''fickándozott'' bennem, s tulajdonképpen a mondanivaló talán nem is változott. Nem mindegy tehát, hogy a betűket milyen sorrendbe rakjuk össze. Az ötödik sor után következő részben tulajdonképpen a Te hozzáállásodat mutatod be, amelyre - az én olvasatomban - a feltétlen szeretet a jellemző.
Bocsánatot kérek, ha túllőttem a célon, nem volt szándékomban, csupán azt akartam ismertetni, amit én megtapasztaltam már.
Kívánom, hogy a nehéz napok után jöjjenek a könnyűk, a felemelők, a nehezeket feledtetők, s az újak, melyek után ilyen mondanivalójú versírásra nem lesz szükség, szeretettel: Schmidt Károly.

Csadra2016. november 12. 16:04

Ezek után nem lehet mit mondani... Te mindent elmondtál, de még hogy! Szívvel olvastam. Kitartást: Csadra

lejkoolga2016. november 12. 15:13

Szóhoz sem jutok, elszorul a torkom, kedves Klára!
Mély érzelmeid tarolnak!
Szeretettel hagyok szívet: Olgi

FANYIKA2016. november 12. 14:13

Mit írjak,mert szó nélkül hagytál,nos..a jó verset nem kel dicsérni!üdv Sándor!

mama552016. november 12. 13:22

Nagyszerű versedhez nagy szívet hagyva gratulálok: Marika

Paga2016. november 12. 13:21

Valóban elszorul az ember torka, ennyi mély érzést olvasva. Szívvel:János/Paga

LIne2016. november 12. 11:25

Jaj Klári! Torokszorító.
Nincs szavam...

Törölt tag2016. november 12. 10:39

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2016. november 12. 10:21

Törölt hozzászólás.

eferesz2016. november 12. 10:02

Kedves Klári!
Gyönyörű, tiszta, tisztító vallomás.
Köszönöm szépen.
Szeretettel: Szabolcs

Gaborovics2016. november 12. 08:54

Nagyszerű! Gratulálok!

Gabi

1957052520122016. november 12. 08:15

szívet hagyok , Irén

Olveti2016. november 12. 07:25

Azt hiszem, nem is szabad megszólalni e szavak után....
Gyönyörűen kiadtad minden érzésed, s meglátásod a teljes földi lét értelme felől..
Szép!

Agi632016. november 12. 06:31

Egyszerűen nem tudom kifejezni magam! Nagyon megtaláltak a gondolataid, szavaid, érzelmeid! Az egész mindenséged benne van! Köszönöm óriási szívvel!

Metta2016. november 12. 06:25

Kedves Klári!
Fájdalmasan szép soraid szívvel olvastam!
Margit

Osel2016. november 12. 00:39

Jaj, de szépen megírtad! Kitartást kívánok a reménnyel teli várakozáshoz, és a végén a várt sikert, a fal leomlását Kedvesed körül.

Versedhez gratulálok, szívvel!

B...yL...o2016. november 11. 22:42

Versedet szinte szóról szóra leírhattuk volna mis is.
Talán én már kimásztam. Bízzál!
Szeretettel:
László

orok.szerelem552016. november 11. 22:39

Kedves Klári!
Könnyek nélkül nem lehet végigolvasni. Szívbe markoló, végtelen fájdalom sír egész verseden keresztül. Együtt érzek veled (hasonló helyzetbe voltam).
Szívvel szeretettel: Margit

amalina2016. november 11. 22:19

Szívvel olvastalak:
éva

meszaroslajos602016. november 11. 22:02

Kedves Klári, fájdalmas soraidnál szívet hagyok, gratulálok, Lajos.

Golo2016. november 11. 21:22

Megrázó ahogyan '' zokog'' a versed.
Szívvel és szeretettel gratulálok: Mila

gypodor2016. november 11. 21:04

Nem egyszeri olvasásos ez a vers! Nagyon meg van írva!!!
Csak szívvel szabad olvasni!
Gratulálok.
Gyuri

olahmariann2016. november 11. 21:04

Drága Klári!
Minden versed gyönyörű.....ez is maga a csoda...Mindig torokszorító... könnyek nélkül nem is tudtam végigolvasni...
''Szeretlek, s nekem is szükségem van erre!
Ki tudja, miért, most egy időre el kellett válnunk,
de látod, én várok rád, és érzem, hogy türelemmel
újra egymásra találunk.
Most hiába kopogok vagy kiáltok zokogva,
ajtód előtt erőtlenül, aléltan összerogyva.
Tudom, hogy benn vagy, de ajtót nem tudsz
nyitni nekem, pedig itt kinn minden zugból
támadni készül a sötétben lapuló, konok félelem.
De bennem él a hit, hogy nem lépnél át haldokló testemen,
talán lehajolnál s megnéznéd, mit tettél velem.
S ha már szólni nem tudnék, de kinyitom szemem,
nem kellenek szavak, abban láthatod, mi a gyötrelem.
Akkor majd megértjük, miért jöttünk erre a világra,
s hogy amit most fizetünk, az az élet borsos ára.
Mert hogy találkoztunk, véletlen nem lehet:''

Hiszem: nincsenek véletlenek... a többit úgyis tudod...

keva5262016. november 11. 21:03

Hú, Klári! Ebbe beleraktad az egész lelked!!!
Nagy ölelést küldök, és a szívemet!
Éva

M.Laurens2016. november 11. 21:00

Tiszteletem és őszinte elismerésem jeleként hagyom nálad a kis szívet!
/ Miklós /

montor2016. november 11. 20:58

Remélem, hogy ezzel a hosszú fájdalmas verssel valamelyest sikerült felszabadítani a szívedet a ''keserű iga'' alól.
Szeretettel gratulálok a versedhez és a kitartásodhoz is: Eszter

m.falvay2016. november 11. 20:56

A depresszió súlyos betegség , pláne pánikkal tarkítva , a gyógyuláshoz a beteg akarata kell , és hogy szeretet vegye körül / tapasztalat /
Megható mély érzelmes sorok
Szívvel Miki

remember2016. november 11. 20:42

Csonthajlító érzelmi viharból fogant keserű küzdelem versed, melyhez szívvel gratulálok Zoli

Marimama2016. november 11. 20:11

Szívvel olvastam nagyon mély érzelmű versedet!
Marika

dobosigyorgy2016. november 11. 19:38

Megható versedhez szívvel gratulálok.
Szeretettel:-Gyuri

donmaci2016. november 11. 19:27

Szomorú versedhez szívvel gratulálok: Józsi

Dram2016. november 11. 19:02

Szomorú sorok, megható vers.
Nagy türelem, empátia szükséges
ahhoz, hogy jó írányú változás
következzen be...
Szívvel olvastalak; András.

schvalmrozsa2016. november 11. 18:43

Fájdalmasan szomorú vers, szívvel, szeretettel olvastam: Rózsa

editmoravetz2016. november 11. 17:14

Drága Klári!

Nagyon nehéz szívvel olvastam könyörgésedet.
Érezni a belőle áradó aggódásod, szereteted, féltésed, s azt, hogy nem adod fel.
Konokul újra s újra kopogtatsz, bár a néma csend válaszol csak.
''Nincsenek sértő szavak, mely a szíven ejtenek sebet,
csak a csend fáj, a semmi, a hangtalan döbbenet.
A nesztelen dermedtségben is ugyanúgy szeretlek.
A távolság ellenére is érezlek téged,''

Bízz, remélj, tarts ki - kívánom tiszta szívvel, hogy elmondhasd:
''érdemes volt! Nemhiába éltem!''

Szeretettel köszönöm, hogy olvashattalak: Edit

anci-ani2016. november 11. 16:57

Döbbenetes fájdalmas versed lélekbehasító drága Klárikám!
Szomorú, amikor ilyen kilátástalanság, megoldhatatlannak tűnő fájdalmak ostorozzák
nap mint nap a tudatot.
A remény mindig éljen... talán nem volt hiába és igen, érdemes élni.
Megkönnyeztem, átéreztem megrendítő versed drága Klárikám.
Szívet küldök szeretettel: Anci

adamne2016. november 11. 16:49

Nincsenek szavak kedves Klárikám, csak gondolkodom
soraidon. Szívvel gratulálok:Manyi

Zsuzsa03022016. november 11. 16:35

Nagyon szép, megható, szomorú vers! Szívvel gratulálok: Zsuzsa

T.Zia2016. november 11. 16:33

Először nem igazán tudtam mit hozzászólni, mert valami belement a szemembe :) de most harmadszorra már eléggé tiszta a kép:) és nagyon szép :) Szívvel:Tézia

Martonpal2016. november 11. 16:02

Megható,szépen kidolgozott vers.Hamar a hatása alá kerül az ember.
A lélek vallomása! Szívvel...attila

1-9-7-02016. november 11. 15:18

Kedves Klári mély főhajtással csodálattal de csendben hagyok itt szíved erőd kitartásod és versed millió szívet illetne én egyet tudok hagyni azt viszont elismeréssel szeretettel Anikó remélem hogy a nehéz napokon túl jutottatok már .........

dvihallyne452016. november 11. 15:17

Szívvel olvastam szomorú alkotásodat! Sarolta

Kicsikinga2016. november 11. 14:30

Versednek minden szava, a szívemben fog maradni, mert otthonuknak hiszik, mert ott belül, pontosan így , és ezt beszélem, nap, mint nap, csak más a ''státusza'' annak, akihez szólok, vagyis szólnék...

Annyira hatása alá kerültem, hogy nehéz lesz váltanom, de muszáj megpróbálnom...

Meghajoltam, és úgy köszönöm meg, a remekművedet.

molnarne2016. november 11. 13:59

Szépen megírt alkotás szeretettel szívem hagyom:ICA

vargaistvanneel2016. november 11. 13:54

Drága Klári!

Szívvel, szeretettel ölellek....nincsenek szavak....
Erzsi

kokakoma2016. november 11. 12:56

Kedves Klári! Kérlek ne haragudj meg kérdésemen. Ki a depressziós? Aki ilyen verset képes írni az véleményem szerint nem lehet, a címzett esetében pedig véleményem szerint kedvesebb, szeretetet árasztóbb verset írtam volna. Bocs ez csak az én véleményem. Versed ezzel együtt fantasztikus. Szívvel,szeretettel gratulálok. János

Motta2016. november 11. 12:55

Egyszerre megdöbbentő, szép és igaz. De muszáj az erő, mert a másiknak csak úgy tudunk segiteni.
szivvel gratulálok komoly alkotásodhoz.
Motta

Vadvirag462016. november 11. 12:23

Nagyon szépen megírt alkotás.Csodálatos amit versedbe foglaltál.Lenyügöző volt olvasni.Szeretettel szívet hagyok.Vadvirag46 .

egrizsoka2016. november 11. 12:11

Drága Klárim, most nem szeretnék se jelzőket használni, se elemezni.
Itt ülök, félig belehalva, megélve a versedet.
Szívvel ölellek.
Zsóka

Ahita2016. november 11. 11:47

Nehéz megszólalni e hosszú monológ után. Döbbenetes önfeladás, reménnyel, és reménytelenségben roskadozó felolvadás, megsemmisülés, és újjászületés a másikért, a másikban a szerelem, szeretet örök oltárán - ez a versed.
Fantasztikusan jó és megrendítő.
Aggódó szív a versed mellé, szeretettel, Éva

merleg662016. november 11. 11:23

Kedves Klári! Remélem azért ennyire nem szomorú a helyzet! Remek, de fájdalommal teli versed szívvel, szeretettel olvastam. Üdv: Gábor

jocker2016. november 11. 11:07

Hmm...
Nagyon megírtad, de hozzászólni nem tudok...
Elismeréssel, vivát! jocker/Kíber/Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom