A spirál
Tudattalan tévút,
Tényleges téveszme,
Mely beágyazódott képlékeny elmédbe.
Kísérlet, tán elfuserált tákolmány,
Sokszorosított fergeteg,
Körökből álló rengeteg?
Rejtvény, mely válasz az életre,
Támaszkodjunk az érzésekre,
Sose a kezén fogható tényekre?
Terápia, mi levisz alfába?
S általa megoldást találsz a gondokra?
Nem támaszkodsz többé hiú álmaidra?
De ugyan... Nem lelsz majd családra.
Nem leszel újból tudatlan gyermek,
Sem gondtalan, éppen ezért tovább kell menned!
A múlt fájdalma még ott lakozik mélyen benned,
S mint portyázó szellem folyton visszatekintget,
Így az elfogadást fontolóra kell venned.
Indulj hát, magadért megteheted!
Érd el a lehetetlent,
Tedd elérhetővé az elérhetetlent!
Ne érdekeljenek az irigy szavak,
Fuss tova, ha a sors veled ily mostoha,
De a harcot ne add fel soha!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Nichi-ya2016. november 16. 07:54
Nagyon szép biztatás. Sok szeretettel, szívvel olvastam.
Alice99(szerző)2016. november 14. 17:39
@Metta: Köszönöm! :)
Metta2016. november 14. 06:25
Kedves Alexa!
Remek versedhez szívvel gratulálok!
Margit
Alice99(szerző)2016. november 13. 23:04
@editmoravetz: Nagyon köszönöm! :)
editmoravetz2016. november 13. 16:49
Kedves Alexa!
Szinte éreztem a spirált - próbáltam analizálni, hogyan is sikerült így megalkotnod ezt a versed, hogy szinte beleszédül az olvasó!
Még nem jöttem rá - de az első szívet szeretném átnyújtani szeretettel gratulálva: Edit