Szerző

SteveBedry

Életkor: 44 év
Népszerűség: 11 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 202 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. november 13.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

SteveBedry

Itt vagy

Nem ereszt, szorít lelkem,
rád gondolok folyton,
most is, ebben a percben,
Hol vagy?
Merre lehetsz?
Elkóborolt szerelmed
fájó igájába temetem,
de mégsem feledem
a veled való létet,
azt a sok csodás évet,
amit ajkaid varázscsókján éltem,
szebbet-jobbat azóta sem kértem,
nem is kaptam,
talán csak reméltem.
Kertemből elszállt minden illat,
nem bújsz már hozzám
az éj leple alatt,
pedig hányszor súgtad nekem,
úgy érzed, mellettem
minden rendben,
hogy erős vagyok,
a te tested pajzsa,
nem érinthet téged, ha velem vagy,
a világnak harca.
De mégis elmentél,
pedig nem bántottalak,
Tiéd volt életemből
minden egyes falat.
Nem maradt más,
csak egy világ bennem,
amit neked teremtettem,
vagy magamnak?
Hogy ne roppanjak bele,
ha a tükörben meglátom
üres tekintetem.
Mert könnyem már nincs,
csak pajzsom lett vastagabb,
ahogyan elveszett minden ott
egy röpke perc alatt.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


rojamsomat2016. december 7. 17:07

Szép ez is!
Most olvaslak vissza!
Szívvel,,,Tamás

Motta2016. november 13. 20:12

Szomorú, szép vallomásodat szivvel olvastam
Motta

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom