Törzsi Mónika (Terra)

Hajnal

Vörös Nap kél, bíbor hajnal,
Csengőbongó madárdallal.
Végigtáncol havas tájon,
Tudja jól, a tavaszt várom.

Mellém térdel, úgy vigasztal,
Mennék tovább, ám marasztal.
Arcom fogja, nevetve néz,
Két szeme, mint aranyló méz.

Átkarolja nyakamat,
Búgó hangon hívogat.
Magával visz, messzire csal,
Szól tovább az angyali dal.

Tisztás szélén némán vár,
Menekülnék, érzem már.
De nem ereszt, csupán int,
Őzsuta jár odakint.

Feljebb kúszik most a Nap,
A világ is boldogabb.
Forró csókkal búcsúzik,
Táncot lejt, majd eltűnik.