Hajnal
Vörös Nap kél, bíbor hajnal,
Csengőbongó madárdallal.
Végigtáncol havas tájon,
Tudja jól, a tavaszt várom.
Mellém térdel, úgy vigasztal,
Mennék tovább, ám marasztal.
Arcom fogja, nevetve néz,
Két szeme, mint aranyló méz.
Átkarolja nyakamat,
Búgó hangon hívogat.
Magával visz, messzire csal,
Szól tovább az angyali dal.
Tisztás szélén némán vár,
Menekülnék, érzem már.
De nem ereszt, csupán int,
Őzsuta jár odakint.
Feljebb kúszik most a Nap,
A világ is boldogabb.
Forró csókkal búcsúzik,
Táncot lejt, majd eltűnik.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Abraks_Anna2017. január 4. 07:25
Szép költemény! Boldog új évet kívánok! Szeretettel! Adri
Terra(szerző)2016. november 17. 18:03
Nagyon szépen köszönöm! ❤
1111112016. november 17. 16:41
Dallamos, szép hajnali képek. Szívesen olvastam. Piroska
Motta2016. november 16. 15:23
Szép ez a hajnal.
szivvel olvastalak
Motta