Szerző
Tamás Patrik

Tamás Patrik

Életkor: 21 év
Népszerűség: 7 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 718 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. november 18.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölte

Tamás Patrik

A sötét énem

Sétálok, csak ácsorgok.
Rám mordul, én rámorgok.
Szív-éhes vadat látok.
Élettel sújtott átok.

Nekem ugrik, harcolok.
Nem engedek, karmolok,
Erőtlenül kapkodok.
Mély sebeket mardosok.

Minden csapás egy nagy hiba.
Önmagam vettem palira...
Egy gyászoló élet vár rám,
Megmászom, ami reám vár.

Csak küzdök, én fel nem adom!
"Rossz! Miért vagy te hatalom?"
Erősebb nálam, s leteper,
Majd szomorúan esdekel:

"Ments meg, kérlek, ne bántsál!
Te vagy a kép, mi ránk vár.
Eddig lelkedet ettem.
A te tükrödből lettem.

Az oldalad tükre szép,
Enyém komor sötétség.
Kelj fel onnan, nem bántok!
Nehezednek a láncok.

Elfogadsz, én befogadlak.
Érzéseid elrothadnak...
Én neked mindig ott leszek,
Rajtad áll, hogy mit is teszek.

Lassan barátoddá leszek.
Itt nálam az óvó kezek,
Csak teneked lesznek ezek.
Segíts élnem, mert szeretlek!"

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


jocker2017. március 4. 15:43

Érdekes egy biztatás...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom