Szerző

Kasza Péter

Életkor: 28 év
Népszerűség: 3 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 252 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. november 18.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Kasza Péter

Szívem, szívem a setétben

Victor Craze sötét kalandjai 1.

Hősünk szíve nagyot dobban,
ahogy az üveg a földre érve
nagyot koppan.
Victor gyorsan kap utána
sietve,
csaknem mindhiába.
Torzult kép mered vissza
az üvegről, mely
mohón issza
önelégült vigyorát.
Az úrfi, látván nincsen baja,
szívét óvatosan
visszarakja.
Árny borul a nagy üvegre,
az ódon polc gémberedve
reccsen,
roppan,
két nagy üveg összekoccan.
Victor arcán ismét
mosoly villan.
A formaldehid lidérc-zölden csillan,
s szívét óvón öleli át,
mint gyászba őrült anya
holt és csendes
babáját.

Rozsdás zsanér csikordul,
a kamra titka árnyba fordul.
Victor úrfi izgalommal

s kalandvágyó
borzalommal
villant mosolyt
az örök éjbe.
Künn az égen Rémhold kereng,
fénye most
sápadtan, rém szépen dereng
épp a kastély ablakára.
Az ólomüveg alig szűri,
ám Victor ezt nem tűri,
tágra tárja az ablakot,
lassan sóhajt egy nagyot.

Denevér visít
az éjben,
estebédre hívják éppen.
Örömében kiált nagyot,
mert jól tudja,
hogy a szakács ma
szabadnapos.
Lenn a mélyben,
nagyon mélyen,
kél a rózsa a fal tövében,
s bizony
rögtön éhes.
Felkúszik a kastély falán,
s hoppon is maradna talán,
ám röptében a bőregér
nem figyel a szép rózsára,
így mégis ő van
vacsorára.
Apró csontok reccsenése,
na meg sikolyból egy
kevéske,
és vége.
Nagyot nyel a kicsiny rózsa,
vissza is tér
nyugovóra.
Álomra hajtja fejét
a párnára:
apró csontok halmára.

Victor ajkán a mosoly édes
s keserű,
mert ő is éhes.
Üres gyomra nagyot kordul,
azon nyomban sarkon fordul.
Messze a konyha.
Tompa visszhang kísérti,
minden léptét elkíséri.
Lassan bolyong végig
a folyosókon
egyedül.

Egyszer csak a távolban
félénk fény gyúl.
Közeledik,
minden árnyék lassan megnyúl.
A nyurga szolga,
Igor
arcán mosoly,
csúf és örömteli,
hogy kis gazdáját végre megleli.

- Mester!
Így kiált a szolga
ura fölé tornyosulva.
Victor komoran,
bús örömmel biccent felé.
- Mester, kész a vacsora - szélesedik Igor mosolya.
Victor szeme késként
villan.
- Igor, hányszor kértelek, hogy Mester
helyett
használd inkább a nevemet?
Igor gyorsan a földre rogy.
Ó, dehogy
akarta ő megsérteni gazdáját.
Szemét földre süti,
balga fejét
az ódon kőnek üti.
Elnézést kérni nem restell:
- Bocsáss meg, Mester!

Az úrfi nagyot sóhajt,
újra szólni nem is óhajt.
Gyomra hosszan,
búsan korog,
ő nem is szól,
inkább csak magában morog.
Igor szolga feje
ismét
koppan,
Victor szíve bús homályban dobban
a setét kamrában.
Nem is szól,
csak továbbkullog inkább
a Hallon át
a konyhába,
hátha
ott rém finom vacsora várja.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


szombati2017. március 12. 20:42

Elismerésem!
Szívvel!
Figyelőmmel!
Tibi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom