Szerző
Vers

A verset eddig 181 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. november 20.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

György Viktória Klára

Megállt az idő...

Az éj vizén csillagok milliárdja
sóhajt csendesen,
álmaim sodródva partot érnek
a szemvillanásnyi, suhanó semmiben.
Emlékek bontják a szeretet fonatát,
a tünékeny, mulandó idő
szívverésnyi pillanatát.

Megnyugodva a
boldogság mezején
a tegnap tornácán feledem bánatom,
hol szelíden nyújtózik
a tört szirmú mosoly,
s gyengéd ölelésed ringatom.

Szívünk melege
örömfürtöket sző,
egymás közelében
megszűnik létezni a világ,
melynek nincs kezdete, se vége,
csak az érzések tiszta,
felhőtlen, végtelen mélysége.

Megállt az idő... megállt az élet,
a szendergő pillanat tovaszállt,
s az időtlenség fényéből kilépve
álmodunk, létezünk tovább.

A versem videón ezen a linken található... https://www.youtube.com/watch?v=j5-2xB2kbUY

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Taygeta_Klara(szerző)2016. november 20. 18:59

@Motta: Köszönöm a figyelmed, a véleményed kedves Motta...hogy olvastál....))) Szép napokat neked!:)))

Motta2016. november 20. 09:43

Szép versedet szivvel olvastam
Motta

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom