Szerző
Vers

A verset eddig 695 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. november 20.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Turcsik Bíborka

hótakaró

ahogy az emlékek mint régi telek
hóban hagyott lábnyomokban
éles néhol maszatos villanásokban
évről évre megint felrémlenek

úgy lehet ezt az új fehéret ismertnek látni.
hó alól a múltat mint hideg és vizes földet
szemünkkel akaratlanul is kiásni

még most is látom ahogy a takaróból előtör az a tél
mikor nem volt elég hideg csak esőzött folyton
áramszünetben sáros lábbal fekve a kanapén
mint megvakultak kerestünk valami emlékfoltot

amibe csukott szemeinken túl akartunk nézni
fekete falak közt kapaszkodva a régi magunkba
kifordítottuk lelkünkből akkor ott az egész múltat
de hiába nem tudtunk mindent a jelenbe kimérni

így aztán eltűntél lassan nem tartott már elég emlék
nem is tudom igazán hogy volt
hogy melyik téllel lettél már tényleg csak emlék

hogy mióta tart hogy arcodra mint a régi telekre
esőmosta lábnyomokban
az egyre maszatolódó villanásokban
évről évre egyre kevésbé emlékezem

2016.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


biborka.turcsik(szerző)2016. december 26. 16:01

@sapa78: örülök, hogy tetszett! és köszönöm :)

Törölt tag2016. december 25. 14:33

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom