Éjszakában
vak madár
vagyok
az éjszakában
szárnyaszegett
vakota tükrök
homályába
viszlek tégedet
ezernyi gyertyák
fényében
vihog a gonosz
nem is oly rossz
- mondja
és érzést
érzésnek
szegez
nyomában
dől a vér
oly patakban
melyet soha
nem képzeltél
és akkor
egy fényes csillag
hamvába hull
váratlanul
és huncut
frivol
táncot járva
megkérdi
- tényleg?
az ördög
az úr
a sátán
ki ott van
minden
lélegzetben
te tudod
hogy ott
lapul
és feléli
összes életed
azt
ki vagy
s azt
ki nélküle
nem lehetsz
magadban
kell megfojtanod
a gonoszt
mielőtt
kilépne belőled
mert
oszt és ígér
szennyet
szerelmet
de ne félj
engedd
magadhoz
az érzést
az embert
azt
az
egyetlen
egyet
2016. október
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
rius(szerző)2016. november 30. 18:48
MInden gratulálónak nagyon szépen köszönöm..:-)
Metta2016. november 23. 13:18
Kedves Mária!
Nagyszerű versed szívvel olvastam!
Margit
kicsikincsem2016. november 23. 11:51
Szívvel gratulálok a vershez.
Icus
Kicsikinga2016. november 22. 15:42
Zseniális!
adamne2016. november 22. 14:00
Sors versedet szívvel, szeretettel olvastam kedves Mária.
Gratulálok: Manyi