Pálné Lele Ilona

Évszakok

Üde zöld ruháján,
harmatcsepp az ékkő,
hóvirágtól dús haján,
pacsirta dalra lejt ő.
Napsugártól megfogan,
rügyeket fakaszt,
nyárelőre, vajúdva,
új életet ad.

Kikeletnek gyermekeit,
tüzes lányka érleli,
bohókás tarkaságban,
piros hajnal ébreszti.
Alélt testük bárányfelhő,
szivárvánnyal öntözi,
édes álmuk, simogató
tücsökzene öleli.

Késői élteket érlelő,
megfáradt anyó,
rozsda színű kabátjára
hullik, mi múlandó.
Vörösben izzó hajára,
ködöt szitál a szél,
csípős, hideg leheletét,
küldi már a tél.

Megpihenni vágyó,
ásító természet,
fagyos zimankó,
lesz majd a fekhelyed.
Rád, hófehér takarót,
hintenek az égiek,
fekete sereg dalára,
hajthatod le fejed.