Szerző

Mirjam

Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 124 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. december 5.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Motta, rojamsomat, 1 láthatatlan tagunk

Mirjam

Csenevész

A pusztában vagyok fűszál,
kit a széltenger ide-, s tovahány,
a kietlenben vertem gyökeret,
a kietlenben álmodok szerelmet.

Az életnek apró jele,
rég feledett gyermeke,
sírva, messze kiált,
haldokló csókkal áld.

Az én kenyerem nem napfény,
harmatcseppem a remény,
csak az éltet a halálban,
hogy behunyt szemmel, más világban
szíved hangját hallgatom,
s otthonod az otthonom.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


kokakoma2016. december 5. 17:46

Versed azt sugallja, (nekem). Egyedül érzed magad,magányos vagy és már csak a reményben hiszel.Sokszor van így az ember az életben, de mindig van kiút,persze nekünk is kell érte tenni. Versed jó a maga témájában. Szívvel szorítok ,hogy megoldást találj. János

jocker2016. december 5. 17:16

Hmm... érdekes és jó, meg tetszik is!
Gratulál: jocker/Kíber/Feri

rojamsomat2016. december 5. 15:01

Szomorkás versednél szívet hagyok!
,,,,,Tamás

Motta2016. december 5. 12:56

Szomorú, szép versedet szivvel olvastam
Motta

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom