Szerző
Varga Árpád

Varga Árpád

Életkor: 37 év
Népszerűség: 45 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1242 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. december 8.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (4)

Motta, rojamsomat, 2 láthatatlan tagunk


Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Varga Árpád

Naponta

Némán ballagok.
Környékemen az élet
Csak úgy ragyog.

De valamiért még mindig
Nem tisztul előttem a táj...

Szürkén kolompol a nyáj
Az elevenség mezején,
Madárlátta élményt nyújt itt
Minden aprócska kis élőlény,
De rutinosan, szelíden szemlélem meg őket,
Már csak szürkén hat a számban a nyár.
Tévelygek a természet szép terepén,
A környezetmustra csak félig éltet
- Hová tűnhettem immár?

Megy le a Nap... és én érzéketlen vagyok:
Nem érzem az újat, nem töltenek fel a szagok.
Bedől a könnyvíz a szemembe,
Csak dől, dől...
Feltelik szemem alja, mert ők jutnak eszembe.
A halál öl...

Mi ez a kísértés?
Mit keresnek rajtam?
Miért oly nehéz elfogadnom?
Szemem miért fog ki rajtam?
Nem kell nekem halottak
Meg anyák-apák napja!
Mindennap kínoznak!
Sorsom így akarja...

De nincs idő sírni sem, nincs idő könnyezni.
Ordíthatnék!
Gödröt ásnék, abba üvöltenék,
Hogy ne hallják!
Mást ne zavarjon a fájdalom,
Azt hideg agyagfalak felfogják.

Hisz én is felfogom,
De mégsem...
Fel is dolgozom,
Vagy csak kérdem?
Az időt úgy tanítják, múltával nyugtat.
Érdekes: a pillanatnyi halál folyton öl,
Pedig ölni csak mégoly eleven tudhat.

Nincs kijelölt célom erről,
Eldőlt: életem javarészét
Élő szülő nélkül kell hogy éljem,
Bármi is érjen, s majd bármi is tépjen szét.

Csak tudtam volna, ó, én akkor,
Még jobban becsüljem a gyerekkori perceket...
Üzenem minden gyereknek immár:
Nincs korai emlékező tisztelet!
Nem lehet elég korán a jelent
Múlttá téve átlátni,
Hiába még gyerekész a kikelet,
Sajnos

Lelenc lehet egykor bárki...

Pápa, 2012. november

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


rojamsomat2016. december 11. 08:31

Megható szép vers!!
Szívem veled!!,,,,,Tamás

kokakoma2016. december 9. 11:03

''Nem kell nekem halottak
Meg anyák-apák napja!
Mindennap kínoznak!
Sorsom így akarja...

De nincs idő sírni sem, nincs idő könnyezni.
Ordíthatnék!''

Meghatóan szép szavakkal írtad le fájdalmadat. Szívvel olvastam versed. Egy gondolat: Írd ki magadból őket és ne benn szívedben tárold, könnyítesz a fájdalmadon. Átéltem magam is. Üdv. János

parducos(szerző)2016. december 9. 00:58

Köszönöm! Valóban, az idő, a pergő idő legalább a rágondolást homályosítja, ám mivel azóta már egy évtized is eltelt, s mivel a fiatalon elvesztett szülők hiánya mindig mély és sokszor felszakadó sebet üt az ember lelkén, ezért próbáltam így visszaadni azt a szinte folyamatos érzést (nem pedig egy hirtelenül nagyot ütő elvesztés gyászát), hogy mit is jelenthet korán megárvulni.

Motta2016. december 8. 20:05

Fájdalmas, szép versedet szivvel olvastam
Motta

Csendhangjai2016. december 8. 17:59

Szomorú soraidra, csak az idő lehet gyógyír.

Szívvel:

Klára

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom