Szerző
Vers

A verset eddig 580 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. március 24.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (8)

Horváth Viktória Linda

Hogy szerettelek meg...

Mikor megismertem nem tetszett.
Csak néztem ahogy nevetett.
Kedves mosolya volt.
Viszont az egyszerre megfogott.
Nem tudom miért csak néztem rá bután.
Olyan fura volt ahogy ott csak állt.
Láttam valamit súgott,
És egyik barátnőm félre húzott.
Azt mondta tetszem neki!
De csak fennhangon kérdeztem? Én? vagy most ki?
Fintorogtam erősen.
S utána nem tett mást Ő sem.
Beállt egy sarokba,
arra mentem de persze nem miatta.
Rám nézett s becsukta szemét,
azt hiszem elvettem az eszét.
Oda mentem Jó isten tudja miért,
és csak megfogtam a kezét.
Végig együtt voltunk,
mint két kis lüke eltomboltunk.
Integetett, hogy Ő megy haza
de még csak nem is intettem vissza.
Szomorú volt, másnap felhívott.
Mondta találkozzunk, hát rendben találkozzunk.
Talán akkor még nem is tudtam mennyire fontos lesz nekem,
hogy Ő is elveszi az Én eszem.
S neki adom majd a pici szívem.
Sokat beszélgettünk, hajnalokig elnevettünk.
Megfogott a jelleme gondoltam járok vele.
Teltek a napok. hiányzott, ha csak egy percre is egyedül hagyott.
Akkor már Ő volt a minden,
a "paradicsom" és az éden.
Nem tudtam nála szebb dolgot elképzelni.
Azt gondoltam vele fogom az életem leélni.
De pici voltam s buta,
sok olyat tettem mi a kis lelkét nyomta.
Sokat szenvedett, de én is attól mit Ő tett.
Gyerek voltam fel sem foghattam mennyit jelentett nekem,
csak néztem mikor elhagyott egyik reggelen.
Sírtam s könyörögtem, hogy mennyire szeretem.
Nem érdekelte, csak nevetett.
Fájt a szívem úgy éreztem meghasad,
tudatom azt sugallta látni Ő soha többet ne akard.
Megpróbáltam kiverni a fejemből,
újra kezdeni mással s előröl.
De felesleges volt minden a fejemből ki nem ment így sem.
Nap mint nap hallottam minden szavát,
amikor szépet mondott, s ahogy kiabál.
Szenvedtem csendben.
Nem szóltam senkinek,
azt akartam ne tudja senki mit érzek.
Szívem darabokra tört miatta,
nincs olyan fiú aki ezt össze forrasztja.
Így csak vártam s gondoltam majd az idő összeragasztja.
De nem rég múlt egy éve, hogy arcom szívéből kitépte,
valahol egy üres szobába elrejtette mélyre.
Később jött egy kislány, aranyos volt s kedves.
Babaarca beköltözött szíve mélyére.
Láttam róluk képet, a fiú boldog volt s nevetett.
Őt szereti most úgy ahogy engem szeretett.
Boldog voltam, hogy szerelmes.
De ha még nem szeretném nem írtam volna ezt a kis verset.
Arcát szívembe temetem,
emlékeink nem felejtem el soha sem.
Remélem eszedbe jutok majd én is,
az élet röpítsen bárhova is.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


jekyll-fan2011. december 23. 23:49

szép kis vers
remélem azóta már sikerült továbblépned :)

viktoria_linda(szerző)2009. március 31. 08:29

Háát igen! Talán még Ő sem felejtett.Mert ez a pár kis sor, igaz és ez volt az első szerelem. :)

ameri2009. március 25. 21:23

Errőla versről ez jut eszembe:Valakit megszeretni egy perc is elég,de elfelejteni egy élet is kevés.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom