Szerző
Hegedüs Blanka

Hegedüs Blanka

Életkor: 20 év
Népszerűség: 12 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 275 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. december 14.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Hegedüs Blanka

Tesoro

Két külön országban élünk,
egy harmadikban találkoztunk.
Két hónap után Londonból
egyszerre és ugyanúgy távoztunk.

Pontosan három órán át búcsúztunk,
arról is beszélve, hogy ez után mi lesz.
Ölelésre, csókra cseréltük a búcsút,
de nem lehet ezt hasonlítani akármihez.

Dörmögő hangod és leteperő akcentusod
a földbe tiport.
Tisztán emlékszem, hogy senki nem tudta
letörölni rólam a vigyort.

Utolsó nap jöttem rá: te voltál az egyetlen,
aki nem akart engem semmiképp engedni.
Én voltam az egyetlen, akit minden
félelem nélkül közel hagytál engedni.

Soha nem felejtelek téged, hisz látod,
most csak rajtad jár az eszem.
És remélem, hogy majd újra látlak,
és azt is a sorsnak köszönhetem.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


RajosM2016. december 18. 21:50

Gratulálok szép versedhez!

Máté

Osel2016. december 14. 23:54

Szép emlék, és kívánom, hogy teljesüljön álmod, kívánságod!

A vershez szívvel gratulálok!

Motta2016. december 14. 11:51

Kedves emlékezésedet szivvel olvastam
Motta

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom