Elmúltak a századok
Egyszer élsz te is, pince,
nem tudod, mit néked szabad, mit nem
feltámasztalak dicső sírodból,
ha életem végén is tehetem.
Rex hadnagy s katonái
életüket áldozták érted,
Szőlőt, s mi fontos, a bort,
mindig is te védted.
S hű vitézed Milán,
s annak szerény népe
szőlősorokért hunytak el
kárhozatra ítélve.
De mégis István serege
ott győztes lett,
száz krónika sorolja
hős tetteiket.
Papó unokája, Máté
nem annyira kemény.
Most ő itten az egyetlen
katona és remény.
Úgyhogy látja odafentről
jó Istenünk mostan,
mennyi török vitte el
magyarjainkat lánccal vonva.
Egyszer élsz te is, pince,
nem tudtad, mit szabad, mit nem.
Áldással búcsúzunk el tőled,
ennyit mondunk: Ámen
2016. december 9.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Milan2005(szerző)2018. május 10. 16:11
@Metta: Nagyon szépen köszönöm! :)
Metta2018. május 10. 07:01
Kedves Milán!
Nagyon tetszik,egyedi sokatmondó alkotás!
Szívvel gratulálok!
Margit
Milan2005(szerző)2018. május 9. 19:18
Kedves ereri: nagyon szépen köszönöm! :)
ereri2018. május 9. 09:01
''Egyszer élsz te is, pince,
nem tudtad, mit szabad, mit nem.
Áldással búcsúzunk el tőled,
ennyit mondunk: Ámen''
Egyedi témát dolgoztál fel e szép bemutatkozó alkotásodban kedves Milán! Értékes és tartalmas írás! Gratulálok és nagy-nagy, biztató szívem hagyom mellette - szeretettel, tisztelettel: E. E.
Milan2005(szerző)2018. május 8. 20:07
@szombati: Köszönöm szépen :)
szombati2018. május 7. 17:37
Sokatmondó alkotás.
Több értelemben,áthajolva a történelembe is jó vers.
Nagy szívvel!
Szeretettel!
Tibi
Milan2005(szerző)2017. november 16. 18:09
Köszönöm jocker a hozzászólást, ez sokat jelent.
jocker2016. december 22. 17:27
Klassz lett!
jocker/Kíber/Feri