Szerző

Lubianker Dávid

Életkor: 22 év
Népszerűség: 4 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 145 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. december 18.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Lubianker Dávid

Lelkek a levegőben

Szerteszét ezernyi fütty és zörej,
S a csend mégis magához ölel.
Festményben élő, halovány folt,
Számtalan szín hasztalan átkarolt.

Egy emlék illata száll a szélben,
Egy érzést felkavar rejtekében.
A levegő mementóval teli,
Tüdőmet belülről érleli.

Testem nosztalgia járja át,
Szentté avatja e harmóniát.
A pillanat, mely most leláncolt,
Vállamon korábban sose táncolt.

Minden egyes lélegzetvétel
Az ő közelségével ér fel.
Oly tisztán mi megragadható,
Hosszasan fenn miért nem tartható?

Az ártatlan szeretet érzete,
A mulandóság örök végzete.
Csak ez a természetes hideg,
Mi jég, lelkem melegíti meg.

Ahogy a fény távozik az égről,
Szabadul szívem a sötétből.
Elmúlik egy utolsó békével,
Felszabadító lélegzetvétel.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Motta2016. december 19. 18:31

Szép emlékezésedet szivvel olvastam
Motta

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom