Tóth Gábor (T.G.)

Szavak fénye, fényessége

Minden szó álom
Vagy épp a valóság,
A szó lehet múlt
Vagy jövőbeli bizonyosság.

Ami jön onnan fentről,
Azt tanulni nem lehet,
A szavaknak ereje van,
S ki Ellene használja, az
Az élet ellen tett!

Nem lehet minden nap szenvedés,
S ha a szavaid a fényből szólnak,
Világosságot visznek másoknak,
S a szívbe behatolnak.

Mert ott lakik mindenkiben a szikra,
Csak lángra kell lobbantani,
Az életet élni tanulni kell,
Meg kell tapasztalni.

Sok szó világítja meg szívemet,
S azokból sorokat alkotok,
Az én kincsem a tiétek is,
S hogy élsz-e vele, a te dolgod,

Ám, ha szíved életre lel tőle,
S tenni akar újra,
Ne hagyd elveszni,
Lépj a helyes útra!