Hópehely vagyok
Csendben száll a lelkem,
mint a lágy szellő.
Simogatja arcodat
a hópehelyfelhő.
Utoljára megsimítom arcod,
majd csendben továbbsuhanok.
Köszön nekem az esőcsepp,
majd végleg elolvadok.
Néhanap érzel a bőrödön,
de nem érnek el szavaid.
Csak egy gondolat lettem,
de én hallom a zajaid.
Egy nap talán víz leszel,
és újra találkozunk.
Átdideregjük a hideg éjszakát,
és egy testté fagyunk.
Feketévé borul az ég,
fentről hívnak számadásra.
Becéző szavaid még hallom kicsit,
de most megyek az örök szárnyalásra.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Szaksz_Vanessza2017. február 17. 18:23
Nagyszerű versedhez gratulálok
raimhol(szerző)2017. január 14. 14:51
@adamne: Köszi, örülök, hogy tetszett! :)
adamne2017. január 13. 15:58
Nagyon szépen írsz!!!!
Gratulálok versedhez, tetszett. Szívvel olvastalak: Manyi
raimhol(szerző)2017. január 12. 20:29
@Metta: Köszönöm! :)
raimhol(szerző)2017. január 12. 20:29
@norabora: Annak örülök, hogy ha nagyon tetszik, igazság szerint a fórumnak köszönhető, hogy megszületett ez a versem! :)
raimhol(szerző)2017. január 12. 20:28
@Motta: köszönöm, hogy olvastad! :)
Metta2017. január 12. 15:55
Szomorkás hangulatú,de gyönyörű versed szívvel olvastam!
Margit
norabora2017. január 12. 14:41
Hű, nagyon tetszik! Szépen szavakba öntötted. Annyi mindent bele tudok érezni.Köszi!
Motta2017. január 12. 12:17
Szomorkás, szép versedet szivvel olvastam
Motta