Horváth Judit

Szerelemből kiszeretve

Amit érzek szóban kifejezni nem lehet
Leírnám de a szavak nem jönnek.
Tollat veszem kézbe, és papírt
Vésem a betűket de valami elszomorít.
Hiányzik valami, egy furcsa lény
S az a lény egy emberi személy.
Igen nehéz újra szeretni, és remélni
De hála neki megtanultam hinni.
Nélküle oly keserves minden napom
Ha nincs velem hiányzik nagyon.
Nélküle megtett minden lépés fájdalom
Mint űzött kutyának a vadon.

Hiába szerettem ha elmúlt egyszer végül
Bizakodtam, de a remény csak enyhült.
Minél többet reménykedtem benne
A vele töltött napok úgy lettek rövidebbek.
Lassan kihűlt szívemben a szerelem
Minden éjszaka alig jött álmosság szememre.
Amit most érzek szavakkal elmondani lehetetlen
Fájdalom és szomorúság a boldogsággal egybeköthetetlen.
Fáj ahogy látom boldog mellettem
Közben belőlem minden elillant hirtelen.
Lassan éreztem el kell mondanom tovább nem húzhatom
Hát elé álltam könnycsepp zúdult arcomon.
Bocsáss meg tovább nem folytatom!