Szerző
Driszkó Dóra Éva

Driszkó Dóra Éva

Életkor: 19 év
Népszerűség: 70 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 264 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. január 15.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (4)

Motyo01, Teomo, 2 láthatatlan tagunk

Driszkó Dóra Éva

Állítólag, mámor

Elviekben mámor,
Mit a szesz az emberre varázsol.
- Állítólag öröm,
Mit kifekve érzel a kövön.
Fölösleges ártalom,
Hogy másnap mindened fáj nagyon.

Szót váltottam szépen szólva
Eggyel, aki szét van csúszva.
- Mondd el, kérlek, hogy mi húzott oda,
Hogy végtére is saját magadat húzod a porba!
Szinte mintha lennél a pokolban,
Úgy festesz, mikor lépegetsz inogva.

- Szárazon, véresen vétkezem.
S bár ezzel lehet, hogy kettétöröm életem,
De nagy befolyás az az érzelem,
Mit a fejemből kiverni igyekszem.
Hát most önmagam szétszedem.

S azt kérded, miért teszem?
Mert azt remélem, reggel más lesz a tükörképem.
Tudom jól, hogy ezt általában benézem,
De csak ez iránt marad meg a reményem.
S hogy mindezt még mivel tetézem?
Hogy egyedül teszem, így nincsen biztos fékem.

- Azt hiszem, mindezt én értem,
Viszont, hogy ez jó lenne, azt kétlem.
De mire jó az a mámor,
Ami hamis vággyal elvarázsol,
Amikor ez az állapot nem nyúlik hosszúra,
Másnap meglátszik a balgaság bosszúja?

Mint azt tudod, az alkohol, a szesz,
Mi sokakat függővé tesz,
Olyan, mint egy szirén,
Mi elcsábít a tenger zord felszínén.
Aztán hiába bánnád, mert bánhatod
Azt, hogy magad csábítani hagyod.

De hogy maradjunk a szirének dalánál,
Te elébük önként jársz már.
Szánalom, mivel a tekintetem rád hagyom,
Mert nem hiszem, hogy jó lesz neked, ha gyűlik a fájdalom.
Végső soron te másztál bele,
A megoldásnak csakis nálad van a szorító terhe.

- Igazat szólsz, vállalom.
A meggondolatlanságom átkozom.
De mit tudnék tenni, hogy enyhüljön a fájdalom?
- A válaszom borzalom.
De a valóság az, nem tudom.
Nem tudom.

A terheid egy részét magamra vállalom,
Csak szimplán átrakom a vállamon.
A válasz, amit keresel,
Nem bennem, benned rejlett el.
- Már azzal is sokat segítesz,
Hogy szavaim hallgatod, s gondokat nem perdítesz.

- Segítség? Ugyan már,
Az egész, mit mondtam, elégett gyufaszál.
Csak azt mondtam, mit te is tudsz,
Már ha éppen nem a gondok elől futsz.
Szóval és tettel, magadat emeld fel!
S nem lesz oly véglet, mi ide visszaver.

Csak fel a fejjel!
A probléma úgyis megy majd el.
Mert csalfa egy szerető,
Neki mindenki a nagy Ő.
Amikor majd megunta a szerencsétlen másikat,
Majd úgyis az ajtódon kopogtat.

S amiért a szervezeted valamiért kívánja,
Ezért majd beengeded a lakásba.
Ismét lehetsz majd a szolgája,
És majd látod, mit hagyott a romboló munkája.
Vagy megpróbálod figyelmedet másra fordítani,
S kigondolod, a boldogságot hogyan tudod visszahódítani.

- Szóval csak az a dolgom, hogy a gonosz dalostól távol legyek,
És a boldogsághoz visszamenjek.
Ez nem éppen egyszerű, hogy őszinte legyek.
- Igen. Kényes eset.
Valóban egy kiborító helyzet.
- De hogy minden jobb legyen, ezért mindent megteszek.

2017. január 1.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


November22(szerző)2017. február 26. 17:12

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Koko19962017. január 19. 22:55

Köszönöm hogy olvashattam gratulaa Dórika :)

November22(szerző)2017. január 17. 21:47

@donmaci Köszönöm! Pontosan így van, a jó szokás pedig kívánom hogy megmaradjon! :)

donmaci2017. január 16. 20:02

Alkohol nélküli mámor sokkal jobb. én különben nem iszok sose. Nagyon tetszett a versed! Szívvel Józsi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom