Szerző
Vers

A verset eddig 171 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. január 16.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Napfelkelte, vartian, 1 láthatatlan tagunk

Szabó Lilla Laura

tizenhétre

felszállnak falánkul félelmek
lelkemnek lángoló létére,
vádolnak vadítón vélelmek
keserűn károgó kérésre.

szememnek szikrázó szirmai
tüzekben táncolva tombolnak,
izgatott illatok izmai
rügyeket ráncolva rombolnak.

holnapok harmatos hevében
letűnnek lángolva lidércek,
nemesi némaság nevében
markolnak mereven miértek.

köszönök kecsesen kínokat,
erőmet erembe evezem,
selymesen simítok síkokat,
lelkemnek láncait levetem.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


lillus03(szerző)2017. január 17. 07:27

Köszönöm szépen nektek! :)

Napfelkelte2017. január 16. 22:06

Gyönyörű alliterációvers :) szívvel gratulálok

donmaci2017. január 16. 21:26

Nagyon tetszett: Szívvel Józsi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom