Szülői bánat
Fiaimnak
Csak egy pár perc, amíg magam vagyok,
Anyai szívemmel csakis rád gondolok.
Egy kis idő, míg nem lát engem senki
Kíváncsi szemektől elzártan remegni.
Zokogó lelkemmel hazavárlak téged,
Megsértve magadat hiába is érzed.
Ne hagyd el azt, ki igazán szeret,
Az anyai szívtől erősebb nem lehet.
Indulj el utadon, ez az élet rendje,
A szerelmet találd meg, de sose felejtsed.
Van egy édesanyád, ki felnevelt téged,
De nem azért, hogy ott hagyd egyszer végleg.
Annyira fáj, hogy ily hamar elmentél,
Szerelmes szíveddel tán el is feledtél.
Nem hagysz magad után nyugtató szavakat,
Csak én aggódok érted, s a szívem megszakad.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
kicsikincsem2017. január 20. 13:22
Szívvel olvastam kedves Szilvia, gratulálok .
Icus
b.szilvia(szerző)2017. január 19. 15:53
Köszönöm mindenkinek. :-)
Hevocka2017. január 19. 15:13
Megértelek.. értelek... a szívemet hagyom...
Tetszik a versed.
É
Abraks_Anna2017. január 19. 09:59
Olyan szép, megható! Szeretettel! Adri
kevelin2017. január 19. 03:11
Nagyon szèp,megható vers,szivvel
b.szilvia(szerző)2017. január 18. 21:52
@szombati: Köszönöm szépen. :-)
b.szilvia(szerző)2017. január 18. 21:51
@kincseshaz: :-) Köszönöm hogy elolvastad. Igen, a gyerekek visszatérnek néha. És el is kell őket engedni újra. :-)
szombati2017. január 18. 21:48
Ó de szép megható!
Het igen ilyen az élet.
Szépen írsz! Tibi.
szívet hagyok figyellek!
kincseshaz2017. január 18. 21:24
Versed megható, igazán fájdalmas élményen alapul. ''Ez az élet rendje''- írod-,de nekünk, szülőknek mégis fáj. A gyerekek azonban általában visszatérnek a szeretett szülőkhöz.Versed egyébként jó ritmusú, páros rímű, szerkezetében jól megkomponált mű. Íve van. Gratulálok hozzá! Üdvözlettel: L. Papp