Árnyék
Valaki meglopott!
Elvitte lelkemet,
s már az árnyék sem követi
magányos testemet.
Nem akarlak látni,
tudni sem akarlak!
Soha nem is voltál,
árnyékok közt hagylak.
Nem akarom hangod,
nem akarom bőröd,
nem akarom léted,
mert belém döf a tőröd!
Megérintesz - fáj.
S mégis erre vágyom?
Tán édesebb fájdalom
nincs is e világon.
Meglátlak és sírok!
Még az öröm is fáj nekem.
Jobb is így egyedül:
Ne légy itt énvelem!
Kihunyt már az égen
minden, ami fénylett,
árnyéka sincs többé
az alaktalan fénynek.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
nagyllaszlo2017. február 19. 21:52
Szomorú! Remélem, megtalálod az egyensúlyt!
Motta2017. január 19. 14:44
Szomorú, szép versedet szivvel olvastam
Motta