Szerző
Poszpisch Nóra (Norka0427)

Poszpisch Nóra (Norka0427)

Életkor: 18 év
Népszerűség: 6 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 249 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. január 26.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Poszpisch Nóra (Norka0427)

Sötétség

Éji erők tisztítják meg sajgó sebeimet,
Miközben a világ megfordul alattam.
Maradhattam volna hű a régi tanításhoz,
Én mégis valami ragyogót akartam.

Fényt hozni a sötétségbe, elűzni a harcot,
Fűzfaágak alatt új otthonra lelni.
Ez volt nekem minden, miért tegnap és azelőtt
Megérte még reggel madárdalra kelni.

Reményeim üveghegye régen összetört már,
Utolsó szilánkját odaadom Neked.
Ez minden, mi hosszú vándorutamról megmaradt,
Remélem, megőrzöd, s felsérti a kezed.

2017. január 16-17.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Norka0427(szerző)2017. február 3. 15:46

Köszönöm szépen mindenkinek!

Damaltika2017. február 1. 08:31

Értelek...átérzem versedet...

montor2017. január 27. 11:48

Szép verset ihletett a szomorúságod,
remélem rövidesen vidám és boldog érzések is
hasonlóan szépre ösztönöznek.
Szívvel gratulálok:
Eszter

lantgyorgyi32017. január 26. 19:21

Gyönyörűen meg irt vers , de félelem szomorú, sajnálom, hogy a szomorúságot ily fiatalon már átélitek.
POET Barátsággal Györgyi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom