Szerző

Gőbölös Andrea

Életkor: 57 év
Népszerűség: 62 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 433 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. január 30.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (11)

Gőbölös Andrea

Ne várjatok

Ne várjatok engem, többé nem jövök,
Ne sírjatok értem, most elköszönök,
Mit megálmodtam, álom maradt csupán,
Anya! Miért kellett halnom oly korán?

Ha majd ott állok a mi Urunk előtt,
Számon kérem, mért nem lehettem felnőtt,
Miért vágyott az én zsenge testemre,
Mit vétettem? Nincs bocsánat tettére.

Könnycsepp ne áztassa szép szemeteket,
Ím, már én óvlak fentről benneteket,
Ha már mennem kellett, bár nem akartam,
Angyal lettem úgy, hogy nem búcsúzhattam.

Szüleim! Többé nem ölelhettek már,
Ne aggódjatok, most már semmim sem fáj,
Szívetek dobogjon, emlékezzetek,
Tán meg volt írva, ez lesz a végzetem.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Shanti72017. január 31. 15:30

Olvastam egyikük életszemléletét. Azt írta: élj most boldogan, mert nem tudhatod meddig tart az életed. Nem tudhatta. szívvel Shanti

kicsikincsem2017. január 31. 09:45

Szívvel olvastam szomorú versed, gratulálok.
Icus

Liszka08082017. január 30. 20:26

Csendes szív...

Bugatti3502017. január 30. 19:06

....:(( Részvéttel és összeszorult szívvel adok szívet ezért a versért...
Szeretet ölelésemmel
István

1-9-7-02017. január 30. 16:39

Kedves Andrea van mikor az ember egy versnél csak csendben szeretettel hagy egy szívet ez most az a vers ........Anikó

adamne2017. január 30. 15:47

Fájdalmas tragédia, mindenkit megrázott ez a baleset.
Csak részvétünket fejezhetjük ki a családnak, az érintetteknek.
Versedhez szívet hagyok kedves Andikám.
Szeretettel: Manyi

Andrea61(szerző)2017. január 30. 14:25

Köszönöm szépen. Valóban szomorú. Egy szörnyű tragédia inspirált! Részvétem az érintetteknek!

rojamsomat2017. január 30. 14:10

Megható, szívszorító sorok!
Érintett lévén nincs szavam!,,,Tamás

anci-ani2017. január 30. 13:05

Nincs nagyobb fájdalom az életben, mint amikor szülő gyermekét siratja...
Megkönnyeztem megható szívszorító versed drága Andreám!
Szívet küldök szeretettel:
Anci

szombati2017. január 30. 12:52

Szóhoz sem jutok!
Áhitattal olvastam.
S még hatása alatt
vagyok.Egyszerre szép és szomorú.Tisztelettel!
Szívvel figyellek tovább!
Tibi

kokakoma2017. január 30. 12:48

Nem hiszem,hogy bármit tudnék írni ami nyugtató lenne annak akit a vers érint. Nagy részvéttel,szívvel olvastam versed. János

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom