Szerző
Molnár György

Molnár György

Életkor: 30 év
Népszerűség: 9 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 333 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. január 31.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (6)

Molnár György

Vajon képes leszek-e?

Egy éve már lassan, mikor először megjelent,
kósza vendég volt Ő, megpihent nálam, és gyorsan tovább is ment.
Megszerette ezt a helyet, és egyre sűrűbben vissza-visszatért,
ma már el se megy innen, és nincs már más itt, csak egy csatatér.
Gondolatok, ötletek, érzések csatáznak folyamatosan a kegyéért,
próbálják meghozni a helyes választ, melyet felvet egy kérdés,
mely igazából a vendégem neve: Vajon képes leszek-e?

Első találkozásom vendégemmel nem volt más, mint egy érzés kezdete,
amit akkor még nem tudtam, hogy az a szerelem.
Ismertem egy lányt már egy ideje,
mikor egyszer csak úgy éreztem, kell nekem.
Hirtelen jött ez az érzés, még engem is meglepett,
egyszerűen annyira sokkolt, hogy azt se tudtam, mit tegyek.
Majd megjelent vendégem, s bemutatkozni se volt rest: Vajon képes leszek-e?

Megkezdődött a harc, a küzdelem,
csaták értek véget, majd indultak újra, háború dúlt bennem.
Érzések és gondolatok feszültek egymásnak keményen,
tudták Ők is jól, csak egy maradhat életben.
Mit tegyek, érzéseim elmondjam a lánynak, letámadjam vele?
Hívjam el randira? Egyáltalán megéri kockáztatni ismeretségünket?
S a jó döntést meghozni - Vajon képes leszek-e?

A lányt közben egyre jobban megismertem,
érzéseim iránta csak mélyültek, növekedtek.
A növekedés idevonzotta Őt, a vendégem,
ki ezek után egyre többször látogatott meg.
Vajon túl jó csaj Ő nekem, és egyáltalán boldoggá tehetem-e?
Ilyen csaták dúltak a fejemben, de meghoztam a döntést, lépnem kell!
Ehhez a bátorságomat összeszedni - Vajon képes leszek-e?

Ez idő alatt vendégem már helyi lakos lett,
s túl sokáig tartott, mire a csaták véget értek.
Gyáva voltam, nem léptem és elkéstem,
nem tudom, a lány mit érez irántam, de sajnos már másé lett.
Szenvedek, s fájdalmat okoz a kedvessége, barátsága és közelsége,
állandóan csak azt látom, mi az, ami nem lehet az enyém, mi az, amit elvesztettem.
Túllépni rajta, elfelejteni Őt valaha - Vajon képes leszek-e?

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


molgyorgy(szerző)2017. március 30. 21:48

@ereri: Köszönöm!

ereri2017. március 30. 21:07

A Költészet Napi pályázati versed nyomán jutottam el ide és megnéztem mindegyik versedet. Ez a kedvencem, írj még sok hasonlót, a refrénes szerkezet klasszul működik! Elismerésem és természetesen egy szív: ereri

molgyorgy(szerző)2017. február 6. 15:34

@rojamsomat: Nagyon szépen köszönöm!

rojamsomat2017. február 6. 07:42

Nagyon tetszett versed!
Bátorság!!
Szívvel,,Tamás

molgyorgy(szerző)2017. január 31. 17:43

@orok.szerelem55: @Motta: Köszönöm szépen a tanácsot is, meg a vers véleményezést is.

Motta2017. január 31. 15:09

Legközelebb vedd elő a bátorságodat! Biztos, hogy képes leszel rá.
Szép versedet szivvel olvastam
Motta

orok.szerelem552017. január 31. 12:22

Kedves György, nagyon szépen leírtad tépelődésed a döntésed meghozásával kapcsolatba.
Talán nem kellett volna annyit várnod, hogy elmond neki mit érzel iránta vagy lehet te sem voltál egészen biztos magadba.
Szívvel, szívből gratulálok remek versedhez! Figyelemmel várom a következő versed.
Margit

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom