Szerző

Oláh Hunor

Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 200 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. február 2.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Oláh Hunor

Üres sorok

Vastag könyv pihen a kopott asztalon,
Keménykötésű borítója figyelemre méltó:
Háttere sárga, mint régi szobámban a falakon,
Fekete betűkkel van ráírva rövid két sor
Fura nyelven, mit lefordítani talán írója sem tudott.

Nem akarom még kinyitni, most nincs időm rá.
Ezernyi más haszontalan dolog vonzza tekintetem,
De a könyv nem. A könyv csak szótlanul szundikál,
Nem zavarja, hogy élettörténetét semmibe veszem,
És még csak jelenlétének okát sem feszegetem.

Bűntudatom van emiatt. Talán tudnom kéne, mi ő?
Nem. Biztos vagyok benne, hogy nem!
- Próbálom meggyőzni magam, ahogy telik az idő -
De nem megy! Oka lehet, hogy itt van mellettem,
És fürkészi csukott szemével is a tekintetem!

Nem bírom tovább. Leülök a könyv mellé,
De csak óvatosan, ne ébresszem föl álmából.
Még nem állok rá készen. Csak nézek felé,
Nézem, ahogy minden táplálkozik a nyugalmából,
És ámulatba esek a mindenre kiterjedő hatalmától.

Úgy érzem, itt az idő! Felébresztem végre.
Kiderítem az összes titkát, amire kíváncsi vagyok:
(Miért van itt, mi ő, mi a benne rejlő történet?)
Megtapintom borítóját lassan, aludni már nem hagyom,
Megkérdezek tőle mindent. Válaszokat akarok!

Kinyitom. Nincs mire várjak már tovább.
Fehér lapjait elkezdem lapozgatni, kezem gyengéd,
De oldalról oldalra durvábban hajtom át,
Növekszik bennem egyre csak a kétségbeesés,
Nem úgy megy, mint kéne, a válaszkeresés.

Eluralkodik bennem a szomorúság és a félelem.
Belsejéből csak a zord iszonyúság árad,
Minden lapja üres. Az üressége ijesztő és végtelen.
Hiába néztem át többször, egy betűt sem találtam,
Csak az utolsó oldalon két sort egy számmal.

Ez a két sor ugyanaz, mint a borítón lévő két sor.
Csak a szám tűnik fel különbségként belőle.
Lefordítani képtelen vagyok, nem tudom.
Próbálom lapozgatni hátra, majd előre,
Hogy jelentése bekerüljön a látómezőmbe.

Nem találom. Nem bírom. Nem kapok válaszokat.
Csak a számot lehet kiolvasni. Egy arab szám.
Ez a szám az ezerkilencszázkilencvenhat.
Az év, amiben születtem, de ez csak véletlen. -Talán -.
Már ez is kivált belőlem valamiféle paranoiát.

Muszáj megtudnom a jelentését ezen soroknak,
Nem adhatom fel! Megöl a rejtély utáni kíváncsiság.
De megállok egy percre. Követem szememmel a lapokat.
Egy nyári szellő mozgatja őket. A fény oda-vissza kóricál
Az ürességtől üvöltő lapokon. Miféle könyv ordibál?

De még a csend sem válaszol, őt is hiába faggatom.
Kérdéseimre csak kérdések a válaszok. Az én kérdéseim.
Némán leborulok a zárt könyvre. Nem csinálom tovább. Feladom.
Már alszom, mint ezelőtt ő, s előbújnak fejemből az álom szüleményei.
És kérdéseimet tovább boncolgatják ezen világ lényei.

Sötét minden. Nem látok semmit. Csak egy-egy hangot hallok,
Suttognak szertelenül: "Kezdet", "Ne!", "A könyvben..."
De nem értek semmit. Ezek biztosan üres szavak, s járnak vakon.
De hallom őket. Egyre hangosabbak, s csak szó szót követ.
"Kezdet", "Ne!", "A könyvben..."...már szemem elé vetül a szöveg.

Hirtelen megszűnik minden. Új helyre kerültem. Ismerős.
A könyv is itt van. Nyitva fekszik az ágy mellett.
Egy babaágy mellett. Benne egy csecsemő. Nagyon ijedős.
Elkezd sírni. Miattam. Egy ismeretlen áll az ágya felett.
De csak ketten vagyunk. Nincs senki. Elhagyott gyermek.

Újra elsötétül minden. Néhány kósza fény világít a szemembe.
Formákat látok bennük. Egy emberi formát. Hasonlít rám.
Fordulnék jobbra és balra, de nem tudom mozgatni a testemet.
Csak azt az egy emberi formát látom. Ám azt se tisztán.
Félek tőle. Ott áll felettem. És csak mozdulatlanul vár.

Pislogok. Újra látok. Újabb hely. Most nincsen korlát.
A könyv a földön hever, s egy szeleburdi kölyök tapossa.
Mintha nem látna. Úgy játszik nyugton a könyvön tovább.
Szólok neki. : "elmegyek innen, ha azt idehozza!"
Rám se hederít, s elkezd ugrálni rajta sikoltozva.

Felém fordult egy pillanatra. Megijesztett az arca.
Elsápadtam. Nem jön hang torkomból. Képtelen vagyok
Kérdezni tőle bármit is. Ha szólnék, sem hallana.
Távolodik a szoba, egyre távolabbiak a gyermeki zajok.
De az üres könyv egyre csak utánam barangol.

Fel akarok ébredni! Elég volt a furcsa álmokból!
Csak rosszabb lesz. Terhelnek ezek a képek.
Most farkasszemet néz velem egy fiatal a távolból.
Közben a könyvet szorongatja. Sosem lesz ennek vége.
Már a gondolattól, hogy szemben áll velem, félek.

Elfordul. Abbahagyja a bámulást. Lehajítja kezéből.
Odafutok, lássam az arcát közelről. Megbántam!
Csak jobban elsápadtam. Elegem van az egészből.
Nem bírom ezt tovább. Összecsuklok. Hibáztam.
A könyv hatalmasabb nálam. És én nem vigyáztam.

Sötétté vált minden. Nem hallom a hangomat sem.
Csak egy férfi jár fel-alá a semmi küszöbén.
Őt sem hallom. Arcáról nem ismerem meg. De az egy reménytelen,
Céltalan embert ábrázol... Ám hirtelen sok ember gyűl köré.
Komor pillanat. Átnéznek rajta. Csak elé hajítják a könyvét,

A könyvem. Eltűnt a sokaság. Összeroskadt a teste.
Fekszik és pásztázza szemével a semmit. Szomorú.
Én is azzá váltam. Közben gondolataimat is kergetem:
"Miért van nála a könyvem? Miért fekszik és oly bús?"
Válasz nélkül eltűnt minden. Most lábam előtt hever egy koszorú.

Sírok törnek a felszínre. Egy elhagyatott temetőben vagyok.
Omladoznak a nyughelyek. Szemem az előttem lévőre szegeződik.
Rajta az a felirat, mit a könyv is magában fogva tartott.
Szemem láttára számomra is érthető szöveggé szerveződik,
S múltam, jelenem és jövőm egyszerre egymással vesződik.

"Éltél, haltál. Elfeledni téged sosem lehet, mert egy senki voltál,
A könyv az életed írja le, és kezdetét: ezerkilencszázkilencvenhat."
Elolvasva arcom sápadttá, lelkem porrá s testem halottá válván,
Minden érzésem, öröm, bánat, félelem és kíváncsiság elhagy.
Levegőt még vennék, de lélegzetem is a sírokkal együtt megfagy.

Még így is látszik. Volt rajta név, s a halálnak egy görcsös évszáma.
De már kivehetetlen... Szemem világa újra a rejtelmes sötétbe húz.
Nem jön több "álom". Az összes érzés most egyszerre lelkem bántja.
A sok megválaszolatlan kérdés újra csak egy újabb kérdéssel nyúz.
Az elmém, a lelkem... Minden! A tökéletes feketeségbe bújt.

Ébredezem. Világos színeket látok. Szobám ugrik hirtelen elém,
S alattam a vastag könyv pihen tovább. De nyitva van...
Az utolsó oldalon. Ám a felirat hosszabb. Az oldalt elválasztja ketté.
Felül a fura írás. Változatlan. Alul egy kis szöveg. Ez magyar.
Pupillám kitágul, amint rápillantok. - Az álom tán` valóság volna? -

"Történet, ami megtörténhet. De az idő a kezedben. Használd!"
Csintalan mosolyka ragad ajkaimra. Remény a reménytelen képekben.
Kezem leveszem a lapról. Ismét szellő lobban. Elképesztő varázs.
Komótosan haladnak az oldalak... Közben elnyel az üresség, mint a végtelen.
Hirtelen megállnak. Eltünedezik a szél. Kirajzolódik egy ember neve.

Mintha nem látnám. Csak átnézek rajta. Nem akarom felfogni.
Tekintetem üvegessé válik. Most már tényleg nem látom az írást.
Szétszóródnak fejemben a gondolatok. Próbálom őket összehozni.
Ez is csak álom lehet. Már-már túlzóan átlépik az események a realitást.
Képtelenség, hogy ez a valóság. Elmém belőlem biztosan bolondot csinál.

Érzek, látok, hallok és szagolok. Csalfa képekhez ez már túl részletes?
Ott szenved a nevem a könyv első oldalán és vaskos borítóján.
S Én pedig szenvedek illúzióimtól a halált hozó könyvem felett.
Nem akarok olyan lenni, mint én. Nem akarom az "üres" koporsóját.
Legyen vége az álomnak, vagy változzon meg a szürke valóság!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


feri572017. február 3. 18:00

Remek vers, gratulálok

Motta2017. február 2. 15:29

Hogy mi lesz abban a könyvben, csak rajtad múlik, reméljük hosszú lesz és érdekfeszitő.
A versed mindenesetre nagyon tetszik.
szivvel olvatalak
Motta

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom