Tavam
Örökzöldes hegyoldalon
merengek egy sziklapadon.
Madárdal cseng a fák közül,
s egy hűs tó vize tiszta tükör.
Halpikkely csillan a mélyben,
fenyőillat száll a szélben.
Fodrozódó hullám hátán,
tekintetem délibábján
emlékek törnek fel bennem
tavam partján ülvén csendben.
Felbukkannak, majd eltűnnek,
hogy átadják helyük a rendnek.
Folyton őrlő elmém zaja,
s delet verő szív harangja
a lélegzéssel egybeolvad,
már nincsen más, csak a pillanat.
Áldott csend borul rám lassan,
hogy lelkem hangját meghallhassam.
Benne valóm megtaláljam,
s így megmártózni újra vágyjam.
Belegázolok a vízbe,
merülök a tó ölébe.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
donmaci2017. február 14. 22:04
Szívvel gratulálok nagyszerű versedhez: Józsi
BalogBence2017. február 14. 21:50
néhol zavaros, persze jó értelemben,egyébként tetszik.
Gratulálok!
Zakeus2017. február 5. 09:13
Remek vers, Gratulálok.
Motta2017. február 5. 08:57
Szép versedet szivvel olvastam
Motta
Törölt tag2017. február 4. 22:51
Törölt hozzászólás.
anemone2017. február 4. 22:08
A lillafüredi Hámori tavat juttatta versed az eszembe.