Érsek Réka

Varázs-doboz

Csak hunyd le szemed, és öleld át lelkem,
hogy elrejtőzzön a smaragd szilánkban,
de itt ragadjon e furcsa világban.
Zene szól a testből, ázzon az arc könnyektől.
Elragad az álom, s lelkem nem találom.
Láztól ég testem, s régi szivárványom keresem.
Szárnyalni a lemenő éjben,
majd eltűnni a holt szürkeségben.
Elrejtőzni egy édes csókban szótlanul,
melléd bújni forrón, mozdulatlanul.
Gyengéden ringatóznak a csillagok,
gyere értem, itt vagyok.
Most suttogd el szívemnek álmodat,
s ölelje testem szorító ájulat.
Mit rejt a varázs-doboz?
Nem kell a szerelem!
Nem kell, hogy fogd kezem!
Eltűnni a smaragd szilánkban.
Életre kelni egy kihalt világban.
Nem kell az ölelés,
mégis vágyakozom szorító karjaidba.
Egy busz elindul, egy busz megáll.
S szívem talán téged vár...
Fagyos hidegben egy tóparton
táncol a zöld szívecske az arcon.
Talán beleszerettem a lehetetlenbe?
Csak azt szeretném, ülj közelembe.
Jelenléted megnyugtat valamit lelkembe.