Eszéki Gergő

Szem, Lélek-cseppje

Szemedbe nézek, nem is tudom,
Hol is kezdjem, oly sokat látok,
Mégis kevésnek érzem ritmusom,
Valahol mélyen mégis rátalálok.

Legbelül, sejteken is belül,
Legkívül, testen is kívül,
Testem minden sejtjében,
Szellemem szenvedélyében.

Van egy hely, ahol élünk,
Föld, mely etet és táplál,
Van egy hely, ahol élünk,
Lélek, mely továbbtáplál.

Itt, ahol mindenre fény derül,
Látom és Látod, mind hevül,
Itt izzik, igazság fohásza önt,
Tiszta víz, poharakba, beköszönt.

Tévedtem, Kérlek, bocsásd meg
Hibám összes könnycseppjét,
Többet ártottam magamnak, kesergek,
Elveszítettem létem valódi csendjét.

Felismerés ismét megnyugtathat,
Hófödte havasok felé lovagolok,
Bárcsak új ösvényre juttathat,
Minden rosszat becsomagolok.