Szerző
Kamarás Klára

Kamarás Klára

Életkor: 87 év
Népszerűség: 489 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 691 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. február 15.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (97)

Kamarás Klára

Örökség

Anyám gyűlölte az apámat,
mert mást keresett ... s mást talált.
Apám lehet, hogy még szerette,
de bor öntözte bánatát...

Engem mindketten dédelgettek,
mintha hópelyhes éjszakán
angyal suhant volna közéjük,
aki békét is hint talán.

De mindhiába, hogy születtem,
ha elmúlt már a szerelem!
Tovább gyűlölve, marva egymást
meg nem nyugodtak sohasem.

Már elporladtak mind a ketten,
de haragjuk még bennem él,
s vívódok egyre két felemmel...
mint szélben forgó tört levél.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


SzaipIstvanne2018. február 23. 14:09

A fajdalom csodas verset szul. Szivvel: M.

Shanti72017. március 21. 23:59

Ezt annyira szépen megfogalmaztad! Hatalmas szívet adok. Szeretettel Shanti

vargaistvanneel2017. március 16. 20:50

Nehéz örökség.... Tiszta versedhez gratulálok Klárika!
Szívvel
Erzsi

hillailaszlo-ve2017. március 15. 07:15

Fájó, szomorú örökség!
Talán jobb volna letenned,
bárhogy is él még benned,
de ez gondolom nagyon nehéz!
Őszinte versedhez
Szeretettel, szívvel gratulálok!
Laci

ahegedusa2017. március 8. 12:41

Szépséges.

Merluccius2017. március 7. 09:21

Hozzon megértő békét vívódásod! Szeretettel: M.

IPSteve2017. március 4. 04:12

Fájdalmas soraid gyönyörű verset alkotnak. Szeretettel, szívet hagyva olvastam.
Steve

stapi2017. február 27. 19:49

@Sida: Talán túlságosan elvetettem a sulykot az előbbi véleményemmel... Nem tartok minden modern verset rossznak. Leginkább akkor akadok ki, ha az olvasó/író/''kritikus'' lenézi a ''klasszikus'' verset (vagy zenét), netán alkot, és ennek művében hangot is ad.
De tény, hogy az ilyeneket kedvelem, mint ez a Te versed is.

Sida(szerző)2017. február 26. 22:52

@stapi: Köszönöm a véleményedet.
Vers szempontjából, hogy úgy mondjam, mindenevő vagyok. Számomra a ritmus a legfontosabb.Ne csinálj nagy gondot magadnak a verselésből, hiszen jó füled van a zenéhez! Magadban bízz! Nem csak klasszikus ritmus van a világon. 8-))
Üdvözlettel: Klári

stapi2017. február 25. 15:39

Az ilyen verseket kedvelem. Nem a tartalma, hanem a szerkezete, a prozódiája miatt. Hol vannak ehhez képest a ''mai'' szabad szájú, rímtelen, semmiféle ritmust nem ismerő tákolmányok, amiket oly sokan istenítenek...
És ezek a versek azok, amik minden alkalommal elkedvetlenítenek, és szüneteltetem miattuk az írást, mert tudom, érzem, hogy soha nem nőhetek fel ilyen magasságba. De ez már az én bajom...

Neked viszont gratulálok és sok erőt, egészséget kívánok, hogy még sok ilyen kerüljön ki a kezed alól, kedves Klára!

kicsikincsem2017. február 23. 10:11

''...de haragjuk még bennem él,''
Őszinte versedet szeretettel olvastam, szívvel gratulálok.
Icus

Sida(szerző)2017. február 22. 20:51

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

voodoo2017. február 22. 19:29

@Sida: Klári, a szülők bűneit a gyermekek viszik tovább, szenvedik meg felnőttkorukban. És az ilyen fel nem dolgozott gyermekkori traumák igen gyakran okoznak nagyon komoly, akár végzetes mentális és testi problémákat, betegségeket. A gyermek megőrzi a látott, hallott szöveget, képet, hangot... és az, mint valami méreg egyre csak forr benne. És tudattalanjában saját magát érzi felelősnek, hogy mindaz, aminek tanúja volt, megtörtént. Sajnos te ezt a traumát egész életedben végigcipelted, és nem is tudod mekkora megkönnyebbüléssel olvastam. Le kellett írnod, kimondanod végre, én pedig leírom: NEM A TE HIBÁD!!!! Az ő haragjuk, indulataik centrumában nem te álltál, sőt, a végén te voltál az életükben (és közös életükben) az egyetlen érték, amit, akit ugyanúgy szerettek, pedig sem megosztani, sem felosztani nem tudták, tudtak... Ezért halmoztak el a szeretetükkel, néha egymással is versenyezve. És igen, a Gyermek, aki mindezt átélte, végre összeszedte magát, kimondta, leírta.... és biztos vagyok benne, hogy sokkal jobban és könnyebbnek érzi magát azóta... Nem vagyok érzelgős fajta, sőt... de most törölgetem a könnyeimet. A kemény, határozott személyiségedet látom itt kiterítve, mint egy páncélt, amit eddig hordtál... Nagy bátorság és elszántság kellett ehhez a kitárulkozáshoz. Mi szerettünk téged a páncélodban is. De talán most egy kicsit még jobban. / ѴσσƊσσ /

1946222017. február 21. 17:41

Mély - fájdalmas emlékezés, és milyen őszinte. István

JohanAlexander2017. február 21. 17:03

Klára, nagyon szép! Így emlékezni, csak azok tudnak, kiknek csodálatos a lelkük!

Nichi-ya2017. február 21. 11:24

Fájdalmas, mély alkotásod szívvel, szeretettel olvastam.

Mikijozsa2017. február 20. 19:43

Sokat vívódhattak, kiérezni a sorokból, őszinte írásod szívvel olvastam, gratulálok

church732017. február 20. 09:53

Fájdalmas, megható, de gyönyörű vers! Szívvel: Zoli

WNOR2017. február 19. 14:03

s vívódok egyre két felemmel...
mint szélben forgó tört levél.
Szomorú sors egy gyönyörűen fogalmazott versben!

szívvel olvastam fájdalmas soraidat!
Üdv Norbi :)

Angyalfoldisrac2017. február 19. 10:48

Nagyon szomorú kedves Klári, de nagyon szép. Sajnos a szülök baját a gyerek se ússza meg.
Szívvel József.

Sida(szerző)2017. február 19. 00:11

@ArnyekEsFeny: Én is olvastam a Te versed.A reagálásokból is látszik, hogy gyakori ez a probléma. Köszönöm, hogy nálam jártál és szívet is hagytál.
Klára

ArnyekEsFeny2017. február 18. 22:35

Gyönyörű!
A halk gyermek élete c. írásomnál hívták fel versedre a figyelmemet.
Nagyon ''illik egymáshoz'' a két gondolat.
Szeretettel szívvel
Árnyék és Fény

leka2017. február 18. 22:05

Késői emlékezés...
Fájdalmas mégis megható a versed
Szeretettel: Éva

Zsanna2017. február 18. 09:42

Meghatoan szép versedhez gratulàlok!

feri572017. február 18. 08:42

Szép versedet szívvel olvastam Feri

Andicsek2017. február 18. 06:06

'' Már elporladtak mind a ketten,
de haragjuk még bennem él,
s vívódok egyre két felemmel...
mint szélben forgó tört levél. ''

Fájdalmas sors...,
Őszinte tisztelettel és szívből gratulálok : andi

erzocsend2017. február 18. 01:52

Kedves Klára! Fájdalmas, de szép alkotásodért nagy szívet hagyok: Tibor

montor2017. február 17. 18:46

''Már elporladtak mind a ketten,
de haragjuk még bennem él,
s vívódok egyre két felemmel...
mint szélben forgó tört levél.''
Csak egy öleléssel tudlak vigasztalni és
szívet hagyok őszinte, szép versednél.
Szeretettel: Eszter

Gebics2017. február 17. 18:41

''A kis kölyök, ki voltam, ma is él
s a felnőttet a bánat fojtogatja;
de nem könnyezik, egy dalt zöngicsél
s ügyel, hogy el ne szálljon a kalapja.'' (József Attila)
Megrázó vers.

meszaroslajos602017. február 17. 18:04

Kedves Klára!
Meghatóan szép fájdalmas alkotás, gratulálok szívvel, Lajos.

M.Laurens2017. február 17. 16:53

Gyönyörűen megírt sorsvers-vallomás. Szívem hagyom nálad drága Klára!
/ Miklós /

babucsikp2017. február 17. 16:13

Két nehéz sorsú embernek szépítetted meg az életét:
Enyhítse ez a tudat - szépen fogalmazott - nehéz örökségedet...

Liwet2017. február 17. 14:58

Igen, az ember a szüleit, testvéreit nem választhatja meg. És ez az örökség megy tovább, viszi az idő bennünk, benne van a vérünkben és nincs rá mód, hogy megváltozzon...
Nagyon lényeges gondolat ez a vers a vér szaváról.
Szívvel, szeretettel
Liwet

Radaszsuzsanna2017. február 17. 11:28

Kedves Klára!

Nehéz örökséget cipelsz magaddal, de talán ennyi idő után tovább kell menni ezen teher nélkül........ Mélyen megható szomorú versednél ölelő szívemet hagyom!

Zsuzsi

HAdriana2017. február 17. 08:18

Szeretem a verseidet, ez is egy azok közül ami az emberi létet a maga közegébe helyezi. Tetszik ez a jól megírt sors.
Szívvel: Adriana

Sun682017. február 16. 21:56

Szomorú... Jó, hogy leírtad, Kedves Klára, tanulságul szolgál sokunknak! Szeretettel, szívvel:
Ági

Ahita2017. február 16. 19:27

Megrendítő, és fájdalmas, hogy még ennyi, ily sok idő sem tudja feledtetni...
De én most megölellek, érző szívvel, hogy enyhüljön, múljon egy kicsit:):)
Éva

Tilla2017. február 16. 18:52

Jól kibeszélted magadból. Tisztelem az őszinteséget.

Nagyon élveztem soraidat, mert a tieid.


Attila

B...yL...o2017. február 16. 18:23

Nagyon-nagyon jó a vers - nagyon szomorú a vers. Nem irigyellek. Még akkor sem, ha mindketten szerettek.
Nagy szívet küldök, szeretettel.
Laci

pete572017. február 16. 16:03

Istenem, de gyönyörűen írtad meg, bár a téma nem vidám....
Azt hiszem, sokan elgondolkodnak és elszomorodnak ezen a versen, mert az effajta örökség nem is olyan ritka (sajnos).
Szívet hagyva, köszönettel:
Margit

nefelejcs2017. február 16. 16:00

Szívet feszítő, fájdalmas örökség ez, drága Klárika.
A vers viszont remek!
Szívből gratulálok!
Anikó

adamne2017. február 16. 14:10

''s vívódok egyre két felemmel...
mint szélben forgó tört levél.''
Szívszorító, fájdalmas sorok. Meghatódva olvastam kedves Klára.
Szeretettel hagyok szívet szépen megírt versednél. Manyi

schvalmrozsa2017. február 16. 13:53

Szomorú emlékezés, szívvel olvastam.
Szeretettel gratulálok! Rózsa

bakonyiili2017. február 16. 13:44

Fájdalmas gyönyörű sorok! Még ennyi év után is fel-feltör a mélyből, örök
vívódást okozva. Nagyon szépen írtad, szeretettel: Ili

molnarne2017. február 16. 13:35

Csodálatos versed köszönöm, hogy olvashattam szeretettel szívvel:ICA

gosivali2017. február 16. 13:33

''s vívódok egyre két felemmel...
mint szélben forgó tört levél.'' :'( Szívszorító emlékezés és szép vers is egyúttal... Ahogy olvastam, az utolsó sorra így asszociáltam: mint szélben kettétört levél... Talán, mert húznak már örökké kétfelé...
Ölellek:
Vali

eskarita2017. február 16. 12:03

Szívbe markoló, ahogy leírod...mélyen átérezhető. Micsoda kifejezőerő...! Megfogott... Szívvel.

Bugatti3502017. február 16. 11:39

Istenem, de szép vers ! Ez a versed, kedves Klára, számomra a soknapos vers ! Köszönöm, hogy írtad és olvashattam is !
Ölelésem!
István

elena152017. február 16. 10:29

Gyönyörű sorok. Szeretettel Elena

lilapetunia2017. február 16. 10:01

Szívvel és szeretettel gratulálok:
Márta

Golo2017. február 16. 09:54

Kedves Klára!
Azt hiszem minden ember sorsa benne van ebben a versben.
Szívvel és szeretettel gratulálok: Radmila

rojamsomat2017. február 16. 09:36

Szép ez a vers!
Szép a fájdalom, ha betűt fog!
Rímelve már lélek kínzó, de mégis oldozó!
Sorsom nagyon hasonló, és ez örök lakótárs!
Nagy vers Kedves Klárika!
Szívvel,,Tamás

hermannmarika2017. február 16. 09:30

Beleborzongott szivem, lelkem. Grtaulálok kedves Klára, és kívánom, hogy a múlt emlékeiből a szépek, a jók, a szeretetteljesek töltsék el a gondolataidat.
Szeretetteli üdvözlettel. Hermann Marika

berenyi.klara2017. február 16. 09:26

Gyönyörű, kiemelésre érdemes, a legjobb vers, amit olvastam mostanában!
Szívvel:Klári

Kicsikinga2017. február 16. 09:23

Hiába a dédelgetés, ha más ''frekvencián'' jön!
A megrendült bizalom, viselhetetlen teher, egy életen keresztül, és olyan példa, ami miatt örök bizonytalanságban sodródik a lélek, mint

''mint szélben forgó tört levél.''

Megint csodálatosan írtál!

Tanulni lehet, minden szavadból!

patakizsuzsa2017. február 16. 09:17

Csodálatos vers, köszönöm, hogy olvashattam !szívet küldök érte ...

amer2017. február 16. 09:06

Bizonyára jó, hogy ezt ki tudtad írni magadból, nekem ez még sohasem sikerült.
Remek vers!

attgreen2017. február 16. 08:59

@Sida:
Köszönöm, hogy eszedbe jutott és idehoztad. Nekem, mint kívülállónak, nagyobb teret és lehetőséget ad, hogy belehelyezhessem egy kicsit a magam dolgait. Így, ez hozzám egy kicsit közelebb áll.
Köszönöm!
Barátsággal, Attila

Metta2017. február 16. 08:43

Kedves Klári!
Szomorú,fájdalmas emlékek!Sajnos nagyon mély nyomot hagynak a gyermekek lelkében,amit aztán egy életen át cipelnek magukkal!
Csodálatos versedhez szívvel gratulálok!
Szeretettel:Margit

fernst692017. február 16. 08:39

Tanulságos sors vers... Gratulálok! Feri

judit.szego2017. február 16. 07:54

Gyönyörűen megírtad, Klári!

uzelmanjanos9562017. február 16. 07:53

Fájdalmasan szép, megrázó versedhez gratulálok:János

gypodor2017. február 16. 07:37

''Már elporladtak mind a ketten,
de haragjuk még bennem él,
s vívódok egyre két felemmel...
mint szélben forgó tört levél''
Valóban nagy teher -ahogy írod - cipelni egy életen át gyermekkorunk fájdalmas batyuját. Nehéz és őszinte soraid valamennyi talán könnyítenek. Csodálatosan írtad meg.
Szívvel olvastalak.
Gyuri

Dram2017. február 16. 07:30

Kedves Klára!
Elgondolkodtató az, ahogy
szüleid között élted az életed...
Szívet hagyva olvastalak; András.

lejkoolga2017. február 16. 07:29

Ó, de őszinte, szép gondolatok kedves Klára!
Milyen mélyen érzed most is!
Szeretettel hagyok szívet: Olgi

m.agnes2017. február 16. 07:17

''Már elporladtak mind a ketten,
de haragjuk még bennem él,
s vívódok egyre két felemmel...
mint szélben forgó tört levél.''
Újjá írnánk történetüket.... Szívvel, Ágnes

Zsuzsa03022017. február 16. 06:45

Drága Klárika! Megható, szomorú, szép versedhez szívvel gratulálok: Zsuzsa

''Már elporladtak mind a ketten,
de haragjuk még bennem él,
s vívódok egyre két felemmel...''

zsoltek2017. február 16. 05:07

Érdekes gondolat . Szívvel olvastam . Zsolt

Christianus2017. február 16. 01:20

A gyermek fájdalma miatt a szülők fájdalma még nagyobb! De ezzel nem akarják tovább terhelni a gyermeket, aki erről mit sem tud, így marad a gyermeki harag! Jó esetben a bölcs feloldozás!
Plasztikusan adtad vissza a vívódásodat!
Szívvel, János

hara.mya2017. február 15. 22:51

csodalatos. mast erre nem tudok irni.
olellek, maia

Sida(szerző)2017. február 15. 22:50

@attgreen: Köszönöm a véleményed, melyről egy régebbi versem jutott eszembe:

Teher

Cipeljük egy életen át
gyermekkorunk fájdalmas batyuját,
és nincsen hit, és nincs varázslat,
mi a gyanakvást eltörölné:
nekünk hazudtak mindörökké.

m.falvay2017. február 15. 22:47

Megható sorok ,és erről az örökségről nem lehet lemondani.
Szívvel Miki

1-9-7-02017. február 15. 22:36

Kedves Klára versed nagyon sok család sorsát jeleníti meg a gyermekkori sérelmek a szívekben sírig megmaradnak kihatva mindenre egy egész életen át Sok szülő fel sem fogja mekkora kárt tesz gyermeke életében ........szívvel gratulálok szomorú de gyönyörűen megírt versedhez Anikó

attgreen2017. február 15. 22:30

Mert vannak dolgok, melyeket cipelnünk kell életünk végéig, ha akarjuk, ha nem. Megható ahogyan írsz erről az érzésről!
Versedhez gratulálok!
Attila

lazarhzs2017. február 15. 22:10

Szomorú, fájó emlékek törtek fel lelkedből...

keva5262017. február 15. 22:05

Szomorú emlékek egy csodás versben.
Szeretettel gratulálok!
Éva

Elise2017. február 15. 22:03

Ismerős gondolatok, emlékek! Fájó örökség!
Szívvel; Elise

lenartanna2017. február 15. 21:54

Szép versed könnyet csalt a szemembe, kedves Klárika. Szívvel, szeretettel olvastam soraidat.

merleg662017. február 15. 21:50

Kedves Klárika! Csodaszép versed szívvel szeretettel olvastam. Nálam ez a nap verse. Szeretettel: Gábor

Motta2017. február 15. 21:46

Ez valóban nem túl jó örökség, de az a lényeg, hogy Táged mindketten nagyon szerettek.
szivvel olvastalak
Motta

andromeeda2017. február 15. 21:26

Szépen megírt soraidhoz őszintén gratuálok. Szívkupac, Andi

Sida(szerző)2017. február 15. 21:02

@195705252012: Köszönöm.

Sida(szerző)2017. február 15. 21:01

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

1957052520122017. február 15. 21:00

Most nagyon megölelnélek. Szívem hagyom szeretettel , Irén

Nicol_C.Davis2017. február 15. 20:48

Szívem hagyom nálad. Köszönöm, hogy beavattál.

Nicol

editmoravetz2017. február 15. 20:34

Szívbemarkoló emlékezés!

Drága Klárika!
Verseddel felhívod az olvasó figyelmét, mennyire sínyli meg a gyermeki lélek a szülők egymással vívott harcát.

Köszönöm, hogy olvashattam!

Szívemet nyújtom érte szeretettel: Edit

maxika2017. február 15. 20:26

Félelmetes írás!!!!
Üdv,:
,Albert

Vancza_manasse2017. február 15. 20:19

Gönyörű vers.. megható sorok . Szivvel olvastam :) Manassé

dobosigyorgy2017. február 15. 20:19

Szomorú versedhez szívvel gratulálok.
Szeretettel:-Gyuri

anci-ani2017. február 15. 20:17

Összeszorult torokkal olvastam szomorú megrázó versed drága Klárika!
Milyen mélyre ültette a sors a fájó emlékeket...
Szívet hagyok szeretettel:
Anci

amalina2017. február 15. 20:06

Szomorú sors.:(
Együttérzésem.
éva

dvihallyne452017. február 15. 20:03

Megható, szép sorok!! Szívvel olvastalak: Sarolta

sanszi662017. február 15. 20:02

Szívvel olvasva 1. szívet adom.
Szeretettel:Sanyi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom