Takács Károly

Bánkúti búza

Aranyban érkezett, majd zöldre vált,
sápadt leányt leutánozta,
a délibáb hevében úszott e légies talány.
Mikor éledezett, a szült világ ölelte még,
de a szikrák érintették kidugott fejét.
Pára mosta reggelente,
harmatkirálylányok szoknyája legyezte.
Ébredőből tudatos szárak eredtek,
szikrafejét felemelve először a napba tekintett,
borostái sorra nőttek, felfelé az égre figyeltek.
Az információ ködén át az értelem szűrőivel
magukba szívták a teremtő üzenetét.
Lélekvirágotok osszátok szét, mint testemet,
ki megeszi, megjelenik benne a fény.
S ők hitték, a feladatuk, hogy aranyba öltözve
várják a végzetük.
Kasza peng rajtuk, hordozzák az igét,
szolgálni jöttek, közvetíteni a teremtő üzenetét.