Szökött fantázia
Röptében elkapni fantáziám nehezebb,
Mint kitárulkozása előtt szárnyát szegni.
Szárnyamon csurranó harmatcsepp
Fájdalmasan mar, és segít szétesni.
Vagy tán fájdalmasabb lenne, ha
Szétfeszített szárnyakkal süvítve
Repülném meg a kék eget, noha
A végén földet érnék nyüszítve?!
Fantáziámnak, mi futótűzként terjed,
Gátat szegni, ó, bár csekély mulatság.
Gondolatom apró folyóként serken,
S töri szét a mindennapok nyugalmát.
Szétesni oktalan, és keresni a mértet,
Mikor elmélyülve észleled, hogy már
Kiengedted a színpompázó képeket,
És kiürült melletted a borospohár.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
VargaPN(szerző)2017. február 27. 11:27
@MDorka: @donmaci: @Motta: @Szaksz_Vanessza: @S.Andu: @maxika: @K.r.i.s.z.t.a: Köszönöm szépen :3
MDorka2017. február 25. 13:30
Fantasztikus vers!
Dorka
K.r.i.s.z.t.a2017. február 25. 11:03
Mèg mindig nagyon szèp!
Puszillak: Kriszta
donmaci2017. február 24. 20:26
Nagyon tetszett szomorú versed! szívvel gratulálok: Józsi
Motta2017. február 24. 20:03
Szomorú, szép versedet szivvel olvastam
Motta
Szaksz_Vanessza2017. február 24. 19:48
Szép versedhez gratulálok.
S.Andu2017. február 24. 19:22
Tetszik nagyon :D LIKE
maxika2017. február 24. 19:15
Jól írsz!
Üdv:
Albert