Tavaszodik...
Tavaszodik, bazsarózsák
Nyílnak a szemedben, Kedves,
Pottyan már, hullik a meggyfa
Virága, ne fagyj, kérlek,
Törékeny még a fa ága,
Várj még, koccan az éj,
Hideg ében várj még,
Drága Tündérem.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Filemon(szerző)2017. április 3. 22:26
Örültem h. Benéztetek hozzàm...;)
Filemon(szerző)2017. április 3. 22:26
Köszönöm Tibi..:)
Filemon(szerző)2017. április 3. 22:25
Azigaziem...:))))
Filemon(szerző)2017. április 3. 22:24
Köszi Kinga..:)
Filemon(szerző)2017. április 3. 22:23
Köszönőm Gyuri..:)
Filemon(szerző)2017. április 3. 22:22
Köszönöm Tamàs...:)
Törölt tag2017. március 6. 05:18
Törölt hozzászólás.
azi-gazi-em2017. március 5. 13:52
Tündéri verset írtál, érzékenyen, finoman akár a természet törékenységéről és kiszolgáltatottságáról szól, akár valami egészen mást szimbolizálnak a képek...talán egy törékeny emberi kapcsolatról, párhuzamba állítva a természetet. Tömörsége külön élmény nekem.
Kicsikinga2017. március 5. 11:42
Különleges, szép!
gypodor2017. március 5. 11:13
A meggyfa igyekszik, rügyei pattannak....
Kedves vágyakozó vers!
Gyuri
rojamsomat2017. március 5. 11:03
Csodás vágyakozás!
Szívvel,,Tamás