Szerző

Lubianker Dávid

Életkor: 22 év
Népszerűség: 4 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 187 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. március 11.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Lubianker Dávid

Napfény, Tavasz, Szépség, Halál

Áll egy kunyhó a pusztában.
Falairól festék kopog.
Emléket őriz markában,
Mint a kagylóba zárt homok.

Padlóján egy fakult fénykép,
Rajta megsárgult illatok.
Mintha lélegezne, él még
A szépség, mit itt hagyott.

Szűrőn át süt be az árnyék,
Táncolnak a poroszlopok.
Némaság a dallamjáték,
A tér keringőzik, forog.

Sánta légy a kis szobában,
Törött tekintetű üveg,
Átszállna rajta az árnyba,
Hívják a bimbózó rügyek.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


V.P.2017. március 11. 20:59

Gratulálok, jó vers!

Motta2017. március 11. 11:24

Szép versedet szivvel olvastam
Motta

szombati2017. március 11. 09:52

Nagyon jó vers!
Elismerésem!
Szívvel!
Tibi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom