Szerző
Bodolai Péter

Bodolai Péter

Népszerűség: 6 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 341 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. március 14.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (3)

Bodolai Péter

Egy gyermekszív könnyei

Sírva jöttem a világra, körülöttem mindenki nevettet,
Végül az idő vasfoga örökre elfeledett.
Nem voltál ott, mikor kellett, nem fogtad a kezemet!
Bűnre csábított az élet, eltiporták lelkemet!
Hiányzott az ölelésed, hiányoztak szavaid!
Bízom benne, bárhol is légy, boldogok a napjaid!
Éjszakánként elégedetten hajtsd fejed a párnára!
Ne gondolj a rossz időkre, ne gondolj az árvára!
Gondolj arra, mi lett volna, hogyha veled maradok,
Lehet, hogy még aznap éjjel veled együtt meghalok!
Bár az élet kegyetlen, s veled együtt mostoha,
Mégsem leszek hálátlan, mert nem vagyok ostoba.

Nincs már remény... nem látlak én.
Nem érzem a két kezed, elhalványul a fény.

Tizennyolc év hosszú idő, nekem mégis oly rövid,
Nincs szükségem sajnálatra töröld le a könnyeid.
Már megbántad, amit tettél, rajtam ez már nem segít,
Szívemben már nincs az a tűz, ami bármit felhevít.
Elvetted az életemet, másvalaki visszaadta,
Nem bíztam meg senkiben, vele is csak visszakoztam.
De rá kellett döbbennem, nemcsak ennyit, többet akar,
Szeme mélyén tükröződik, elméje mást is takar.
Mi lehet a terve velem? Mit gondolhat most rólam?
Visszaadta az életem, így adósa maradtam?
A látszat ennek ellentmond, sokkal szebb mint a valóság!
Átölel, és, megvigasztal, így törlesztődik az adósság.

Nincs már remény... nem látlak én.
Nem érzem a két kezed, elhalványul a fény.

Titokban még álmodozni néha-néha jó róla,
Mikor a távolból szólítalak, te előjössz az első szóra,
Karodat kitárod, átölelsz és megvigasztalsz,
Tudod, hogy ez többet ér, másabb mintha más vigasztal.
Nekem ez már csak egy álom, le írtam ezt tény szerint,
Nem utállak, bár a szívem feledésre kényszerít.
Az idő sodrásából senki sem tud kitérni,
Minden egyes problémámtól megpróbállak kímélni.
Megtörten, de boldogan, így egy kicsit késlekedve,
Kívánom hát tiszta szívből hátralévő életedbe
Légy boldog, jó anyám, mert én is az vagyok,
S ha egyszer sor kerül rá, ne sirass, ha meghalok.

Nincs már remény... nem látlak én.
Nem érzem a két kezed, elhalványul a fény.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


rojamsomat2017. március 19. 07:55

Szomorkás versednél szívet hagyok!
,,,,,Tamás

nia832017. március 14. 22:26

Nem az anyák jelentik a legnagyobb boldogságot. Remélem boldog vagy. Szép vers.

feri572017. március 14. 16:52

Szomorú vers, szép alkotás, gratulálok.
Feri

Motta2017. március 14. 16:37

Egy anyát senki nem pótolhat, de sok örömet kaphatsz még az élettől mások által, akik majd nagyon szeretnek.
Szomorú, szép versedet szivvel olvastam
Motta

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom